Jó szándékot kell feltételeznünk egymásról, még akkor is, ha nem egyezik a véleményünk. Ha a megelőlegezett bizalom elvész, mérhetetlenül leromlanak a kapcsolatok.

Kapcsolódó idézetek

1. A barátság két dolgon alapul. Tiszteleten és bizalmon. Mindkettőre szükség van. Mindkét félnél. Tisztelhetünk valakit, ám ha nincs meg a bizalom a másik iránt, úgy szétforgácsolódik a barátság. Stieg Larsson
2. Ha nem bízunk meg valakiben, akkor azt a személyt nem tudjuk szeretni. Bizalom hiányában gyanakvóvá válunk, nyugtalanná és állandóan attól félünk, hogy a másik ember becsap bennünket. Ez kibírhatatlan nyomást jelenthet a kapcsolatnak - az egyik fél veszélyt érez, a másik csapdában érzi magát. Adam J. Jackson
3. A bizalom (...) életbevágóan fontos része minden kapcsolatnak. Ez az alap, amelyre felépülhet egy szilárd és gyümölcsöző egyezség. Ha a bizalom elkezd szétforgácsolódni, a háznak nincs többé szilárd alapja, és bekövetkezik az összeomlás.
4. A bizalom még a legjobb esetben is óvatlanság. A legrosszabb esetben öngyilkosság. Lauren Kate
5. A bizalom olyan kötelék, ami csak akkor alakul ki két ember között, ha képesek megérteni egymást. Ha figyelnek egymásra. Ha önmagukat háttérbe tolják, és a másik érdeke lesz a fontosabb. A bizalom tulajdonképpen a másikban való feltétlen hit.
6. Úgy kell feltételezni a legjobbat a másikról, hogy titokban a legrosszabbra is fel kell készülni.
7. A bizalom még a legjobb körülmények közt is törékeny dolog. Minette Walters
8. A bizalom a legalattomosabb méreg. A bizalom félresöpri minden elővigyázatosságodat. (...) Ezért bánj csínján a bizalmaddal! Vagy még jobb, ha senkiben sem bízol. Mark Lawrence
9. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják. Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen. Adam J. Jackson
10. A jó barátság akkor jön létre, ha a másikat nagyon becsüljük, még magunknál is jobban, ha szeretjük őt, no persze nem annyira, mint önmagunkat és végül, ha a kapcsolat megkönnyítése céljából, nagy szakértelemmel adagoljuk e viszonyhoz a bensőségesség látszatát, de bölcsen őrizkedünk a valódi bensőségességtől, az én és a te összetévesztésétől. Friedrich Nietzsche