Ugrás a tartalomra
Jobban tudunk uralkodni érzelmeink fölött, mintsem képzeljük, és megvan bennünk a képesség arra, hogy lecsillapítsuk érzelmi szenvedésünk erejét, és ennek hatását az életünkre úgy, hogy megtanuljuk másképp felépíteni a tapasztalatainkat. (...) De figyelmeztetnem kell önöket, most jön az apró betûs rész, mert a nagyobb önuralom nagyobb felelősséget is jelent. Ha nem vagyunk kiszolgáltatva titkos áramköröknek, melyek valahol az agyunk mélyén rejtőznek, és automatikusan mûködésbe lépnek, akkor ki a felelős? Ki a felelős a rossz viselkedésünkért? Mi magunk. Nem az érzelmeink miatt vagyunk vétkesek, hanem mert a tetteink és a tapasztalatok, amiket ma szerzünk, agyunk holnapi előrejelzéseivé válnak. Van úgy, hogy nem azért vagyunk felelősek, amivel vádolnak minket, hanem mert mi vagyunk az egyetlenek, akik megváltoztathatjuk az érzelmeinket.
Kapcsolódó idézetek
-
Az épp velünk történő érzelmeket valójában mi magunk hozzuk létre. Nem vagyunk agyunk ősi részeibe égetett rejtélyes áramkörök szeszélyeire bízva. Sokkal több hatalmunk van érzelmeink fölött, mint hinnénk. Nem állítom, hogy elég egy csettintés, és úgy váltogathatjuk érzelmeinket, akár a ruhadarabjainkat, de agyunk úgy van huzalozva, hogy ha az agy érzelemkeltéshez használt alkotóelemeit kicseréljük, akkor teljes érzelmi életünket átalakíthatjuk. Ha tehát már ma kicseréljük ezeket másra, akkor azt tanítjuk meg agyunknak, hogy holnaptól már másképp jósoljon. Ezt én úgy hívom, hogy saját tapasztalataink építészei lehetünk.
-
Problémáink jelentős részét mi magunk okozzuk, mivel nem vagyunk urai önmagunknak. Nem azt mondom, hogy minden rosszért magunkat kell hibáztatnunk, csak azt, hogy nagyobb felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért.
-
Az érzelmekkel szemben tehetetlenek vagyunk, ránk törnek, nem uralkodhatunk rajtuk. Felróhatjuk magunknak tetteinket, kimondott szavainkat, de az érzelmeinket nem, egész egyszerûen azért, mert nincs hatalmunk fölöttük.
Milan Kundera
-
Egyedül én vagyok felelős az életemért, a gondolataimért, a cselekedeteimért. Nem okolhatok már többé senki mást. Én irányítok, én vállalom a felelősséget. És most el kell döntenem, hogy a hátralevő napokat milyen szellemben kívánom eltölteni: a legjobbat kihozva belőlük vagy áldozatként, sajnálva magamat és az elvesztegetett lehetőségeimet.
-
Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.
-
Ahhoz, hogy jól legyünk felnőttként, fontos elfogadnunk, hogy elsősorban a saját felelősségünket nézzük. Akkor rájöhetünk arra, az érzéseink korábban is jelezték már nekünk, hogy nem mondunk igazat önmagunknak, és főként megtalálhatjuk azokat a pontokat, amikor racionálisan meggyőztük magunkat az ellenkezőjéről. Ha megértjük, hogy ezért mi vagyunk a felelősek, nem a világ, nem a szomszéd, nem az anyánk, nem az apánk, hanem mi, abban a pillanatban megszületik a megoldás is.
Csernus Imre
-
Az önuralom hiánya olyan jellemgyengeség, amelyért egy nap nagy árat kell majd fizetned. (...) Ha valaki nem képes parancsolni a szenvedélyének, nem csak maga a szenvedély lanyhul, hanem az egyén is elveszíti az erejét. Az önuralom és az akaraterő viszont nem csak erősíti az egyént, hanem az étvágyát is fokozza. (...) Az önuralom gyakorlása révén elegendő időnk jut arra, hogy elmélyedjünk vágyainkban, és ezáltal lehetőségünk nyílik elképzelni e vágyak beteljesülésének aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit. Ráadásul arra is elég időnk marad, hogy úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a szívünknek legkedvesebb forgatókönyvet valósíthassuk meg.
Charlie Huston
-
- Az érzéseinkről nem tehetünk.
- Nem, de felelősek vagyunk értük. Mi döntjük el, vállaljuk-e magunkat.
-
A gondolatainkat a legegyszerûbb irányítani. Ha a hülyeségre van eszünk, akkor a jóra is, és ha a negatív mondatok el tudják hagyni a szánkat, akkor a pozitívak is. Csak akaraterő kell hozzá. Minden a fejünkben és a lelkünkben van; mindenki a saját életéért, a cselekedeteiért, a saját világáért felel, amit maga teremt. Mert mi teremtjük meg a körülményeinket.
-
Felelősek vagyunk azért, ahol életünk épp most tart. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor megérdemlünk egy vállveregetést. Ha viszont boldogtalannak érezzük magunkat, azon egyetlen ember tud változtatni: mi magunk. Senki mást nem hibáztathatunk azért, ha nem cselekszik helyettünk.