Ugrás a tartalomra
Az önuralom hiánya olyan jellemgyengeség, amelyért egy nap nagy árat kell majd fizetned. (...) Ha valaki nem képes parancsolni a szenvedélyének, nem csak maga a szenvedély lanyhul, hanem az egyén is elveszíti az erejét. Az önuralom és az akaraterő viszont nem csak erősíti az egyént, hanem az étvágyát is fokozza. (...) Az önuralom gyakorlása révén elegendő időnk jut arra, hogy elmélyedjünk vágyainkban, és ezáltal lehetőségünk nyílik elképzelni e vágyak beteljesülésének aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit. Ráadásul arra is elég időnk marad, hogy úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a szívünknek legkedvesebb forgatókönyvet valósíthassuk meg.
Kapcsolódó idézetek
-
Az önuralom az izomhoz hasonlatos: ha arra kényszerülünk, hogy naponta sokszor használjuk az önuralmunkat, elfáradunk, és estére már nem lesz elegendő erőnk az önuralmunk megőrzéséhez. A szeretet azonban pont fordítva mûködik. Minél többet szeretünk, annál több szeretetre vagyunk képesek.
David Brooks
-
Az önuralom egyikünknek sem velünk született tulajdonságunk, a kisdedek nem ismerik és a vadonban felnőtt emberek sem. Az önuralmat meg kell tanulni, ám ez lassú folyamat, végtelen sok türelem kell hozzá. És még így is... így is előfordulhat, hogy valaki megfeledkezik magáról, elönti agyát a vörös köd, és olyasmit tesz, amit aztán élete végéig bánni fog...
-
Ha megkísértenek a kellemetlenségek, ha elfog a düh vagy felháborodás, akkor igyekezz menekülni saját magad elől és ne engedd, hogy a pillanatnyi benyomás eluralkodjék rajtad, mert különben könnyen elveszítheted önuralmadat. Mennél inkább gyakoroljuk azt, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál erősebb lesz bennünk az a képesség, hogy ezt a nyugalmat megőrizzük.
Marcus Aurelius
-
Egy emberbe nem lehet akaraterőt nevelni. Ha szabadságban neveljük a gyerekeket, akkor tudatosabbak lesznek önmagukkal kapcsolatban, mert a szabadságban a tudatalattiból egyre több minden kerül fel a tudatos szintre. (...) A gyenge akaraterő általában az érdeklődés hiányát jelenti. Az a gyenge ember, akit könnyedén rábeszélnek a teniszezésre, holott nem is igazán akar teniszezni, valójában nem tudja, hogy mi érdekli.
Alexander Sutherland Neill
-
Fontos, hogy a kísértéseket összekössük konkrét következményeikkel. Amint megérted, hogy az élvezetnek behódolni károsabb, mint ellenállni neki, a kísértés is sokat veszít az erejéből. Az önuralom válik a valódi élvezetté, a kísértés pedig megbánássá alakul.
Ryan Holiday
-
Bár az önuralom nélkülözhetetlen a boldog élethez, egymagában mit sem ér: a siker motorját további erőforrások is segítenek meghajtani, olyanok, amelyek megvédenek bennünket a stressz negatív hatásaitól, és biztos alapot teremtenek a fejlődéshez és a tanuláshoz.
-
A csábításnak való ellenállás jelentős erőfeszítést és energiát igényel. Gondoljunk izomként az akaraterőre! Amikor megpillantjuk a sült csirkét vagy a csokoládés turmixot, az első, ösztönös reakciónk a "Nyami, ez kell nekem!" Ám a vágyunk legyőzéséért folytatott küzdelemben felhasználunk némi energiát. A csábítás elkerülése érdekében hozott összes döntésünk valamilyen mértékû erőfeszítéssel jár (mintha egyszer felemelnénk egy súlyzót), és ha folyamatosan használjuk, kimerítjük vele az akaraterőnket mintha újra és újra felemelnénk azt a súlyzót). Mindez azt jelenti, hogy ha egész nap nemet mondunk a csábításokra, akkor csökken a velük szembeni ellenálló képességünk - és előbb-utóbb elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat, és teletömjük a pocakunkat túrós tekerccsel, Oreo keksszel, sült krumplival vagy bármivel, amire éppen a fogunk fáj.
Dan Ariely
-
Ha tudatosan és folyamatosan megvonunk magunktól valamit, nagy valószínûséggel egyre jobban fogjuk kívánni. Nem számít, hogy a szeretet, a szabadidő, a tévé vagy a kedvenc ételünk hiányzik-e. Ha megvonunk magunktól valamit, nem tudjuk a maga teljességében élvezni az életet.
-
A hatékony önmegtartóztatás titka, hogy előbb felismerjük, hogy erős kényszer hatása alatt elveszítjük a dolgok felett az irányítást, majd akkor gyakoroljuk, amíg még efelől szabadon dönteni tudunk. Amint a kényszer, hogy fogyasszunk, felerősödik bennünk, az örömkeresés és/vagy a fájdalomkerülés vonzerejének már képtelenség ellenállni. Amikor a vágyak átveszik az irányítást, ott már nincs menekvés. Viszont ha fizikai akadályokat emelünk önmagunk és a drog, illetve a kényszeres viselkedés közé, azzal tulajdonképpen valahol a vágy és a cselekvés között megakasztjuk az egész folyamatot.
Anna Lembke
-
Az ember attól fél, amit nem tud kontroll alatt tartani. És minél inkább irányítani akarunk valamit, annál jobban belefeszülünk, és annál nehezebb lesz lelazulni és rögtönözni, ha mégis kicsúszik a kezünkből a gyeplő. Mint a legtöbb félelemmel átitatott helyzetben, ebben is az önbizalom építése a legjobb megoldás. Irányításkényszer helyett megtanulni bízni magunkban, hogy ha egyszer, kétszer, háromszor sikerült, negyedszer is képesek leszünk kezelni a váratlan helyzeteket, adódjon akármi.
Al Ghaoui Hesna