Kétfajta helyzet van a világon, az, amelyiken tudunk változtatni, és az, amelyiken nem, mint ahogy a csillagokon, és a halálon sem. És arra jöttem rá, hogy őrült pazarlás, sőt bûn olyasmiken aggódni, amiken nem változtathatunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Azon nem tudunk változtatni, ami elé állít minket a sors, legyen az egy betegség, egy új vállalati helyzet vagy éppen egy pandémia. A hozzáállásunkon tudunk változtatni, vagyis egy ilyen helyzetben röhögök azon, hogy milyen kiszolgáltatott vagyok, nem pedig káromkodok, és főleg nem csinálok belőle stresszvetélkedőt magamnak, mert attól nem lesz semmi jobb. Geszti Péter
2. Valójában szomorú tény, hogy világunk és az élet kérlelhetetlen ellentétekből áll: nappal és éjszaka, boldogulás és szenvedés, születés és halál, jó és rossz. Még csak biztosak sem vagyunk, hogy az egyik felér a másikkal, a jó a rosszal vagy az öröm a fájdalommal. Élet és világ: csatatér, mindig is így volt, nem is lesz másképp, ha pedig volna, hamarosan vége lenne a létnek. Kiegyenlített állapot sehol sem létezik. Carl Gustav Jung
3. Az időpazarlásnak két fő formája van: a sajnálkozás és az aggódás. Amikor a múlt fölött sajnálkozunk, rengeteg időt pazarolunk arra, hogy visszafelé nézzünk valamire, amin már úgysem tudunk változtatni. Amikor pedig a jövő felől aggodalmaskodunk, olyan események töltenek el szorongással, amelyek esetleg soha nem is következnek be. Ennek az a következménye, hogy elpocsékoljuk a napi energia- és idő-adagunkat. Rick Warren
4. Két dolog van, amin az embernek nem érdemes mérgelődnie. Az egyik, amin tud változtatni, a másik, amin nem. Platón
5. Az élet más. Sosem olyan, mint amilyennek képzeljük, és nem is olyan, mint amilyennek megéljük. (...) Ha jobbnak éljük meg, mint amilyen, akkor majd kijózanít egy váratlan pillanatban. Ha rosszabbnak, arra ébredünk, hogy az sem tart örökké. Vagy ha mégis, azt már nem érjük meg. Bolgár György
6. A világ egy ijesztő hely, ahol olyan dolgok történnek, amelyek nem igazságosak, és valójában az egésznek semmi értelme. És a legvégén mindannyian eltûnünk. Ezt nem tudjuk elviselni, ezért kitaláljuk Istent meg a mennyországot, hogy megnyugtassuk magunkat, hogy végül minden rendben lesz. Szerintem ez nem rossz. Csak éppen azt gondolom, hogy nem igaz.
7. Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
8. A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyûlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
9. A világ nem olyan, amilyennek látni szeretnénk, és nem is fog megváltozni a kedvünkért. A legokosabb, amit tehetünk, hogy nem méltatlankodunk, ha az emberek nem egészen úgy viselkednek, ahogy elvárjuk tőlük.
10. Sokféleképpen lehet az egyik oldalon állni, ahogy sokféleképpen lehet a másikon is. Nem a sokféleséggel van baj, hanem a megosztottsággal, az értetlenséggel, az előítéletességgel, a közös értékek hiányával. Révai Gábor