Kezdetben volt a szó, a szó, a szó, Mellyel a fény medreiből szilárdan Az ûr betûje mind kivonható; És a lélegzet párás medrein Áradt a szó, a szív előtt kitárva Élet, halál tulajdonságait.

Kapcsolódó idézetek

1. Szememen keresztül mérgezett szavakat szívtam magamba, sokkal dúsabbakat, mint amilyeneket tudtam; s valami különös hatalom a szavak erejével újrateremtette bennem olyan őrültek történetét, akikhez semmi közöm nem volt, a marcangoló szomorúságot, egy egész élet lassú pusztulását: hátha megfertőznek a szavak, s halálos lesz a mérgezés? Szívtam magamba a szót, engem szívott magába a kép, s végeredményben csak az mentett meg, hogy a két egyidejû veszedelem kölcsönösen semlegesítette egymást. Jean-Paul Sartre
2. Szavak, melyek megszületnek, s azonnal megértésre találnak, mindez olyan, mint a sötét, zavaros vízből kiemelkedő sziget. Ingmar Bergman
3. Az ősidőkben, amikor beszélni kezdtünk, minden szó, amit az ősember először kimondott, költészet volt, és költészet az egész nyelv. Most már mechanikusan használjuk, de annak idején minden szó előszöri kimondása, megjelenése a közösségnek a költészete volt. Kiss Benedek
4. Szerelem! (...) Minden titokzatos benne: ahogy megjön, ahogy kifejlődik, s ahogy eltûnik. Van úgy, hogy hirtelen jelenik meg, kétséget nem ismerve, örömtől sugározva, mint a nappal, máskor parázslik, mint a tûz a hamu alatt, s fellángolva csap be a lélekbe, mikor ott már minden elpusztult. Ivan Szergejevics Turgenyev
5. Leszek a tûz, mi megperzseli szíved, Leszek az eredben a dobbanás, Leszek a fény, a mindent elnyelő, Leszek a bûn s a feloldozás.
6. A szavak képesek tüzet gyújtani az emberek fejében. A szavak a legkeményebb szívből is képesek könnycseppeket fakasztani. Patrick James Rothfuss
7. Szavak, csodálatos szavak, Békítenek, lázítanak. (...) Szárnyalnak, mint a gondolat. Görnyedve hordnak gondokat. Juhász Gyula
8. Ó boldogság! Boldogság! Láttam az élet születését, láttam a mozgás kezdetét! Úgy lüktet a vérem, hogy ereim megpattannak. Szeretnék repülni, úszni, ugatni, bőgni, vonítani. Szeretném, ha szárnyam, páncélom, kérgem volna, szeretnék füstölni, ormányt viselni, kicsavarni a testemet, mindenhová eloszlani, benne létezni mindenkiben, kiáradni az illatokkal, kibontakozni a növényekkel, ömölni, mint a víz, rezegni, mint a hang, villogni, mint a fény, minden formába belesimulni, minden atomba belenyomulni, lehatolni az anyag mélyére - szeretném, ha én volnék maga az anyag! Gustave Flaubert
9. Csókoltam, míg karcsú, izmos dereka bőszülten igyekezett szabadulni karjaimból: akkor rúgott, karmolt és szidott, de ez már nem volt szidás; a szerelem egytagú szavakból álló, fülledt, ősi nyelve volt. A világ legelső szavai. Szidást, könyörgést, biztatást jelentenek. Vágyat és elcsukló örömet. És megint vágyat. És megint örömet. És bánatot. Aszlányi Károly
10. Szavak pillérein ível át a gondolat a mélységek fölött. És a gondolat szilárd oszlopfőin szavak hídja feszül.