Ugrás a tartalomra
Ki választja meg a lépéseinket tánc közben? Ki vezet minket őrült ostorokkal, és koronáz meg győzelemmel, ha túléljük a lehetetlent? Ki Õ, aki mindezt megcsinálja? Ki tiszteli szeretteink, az élettel amit élünk? Ki küld ránk szörnyeket és énekli, hogy sosem halunk meg? Ki tanít meg, hogy mi a valódi és, hogy miképp nevessünk a hazugságokon? Ki dönti el, miért élünk és halunk meg a védekezésben? Ki láncol le minket? És ki örzi szabadságunk kulcsát? Te vagy az! Meg van minden fegyvered, amire szükséged van! Most pedig harcolj!
Kapcsolódó idézetek
-
Minden ember szabad. Sorsát maga tartja kezében. Erre tanítják őket. Megtanítják arra is, mennyire helytelen ebben kételkedniük. És megtalálják a módját, hogy a kételkedőket megbüntessék. És így megy tovább, szakadatlan körben, amelyet csak a halál szakít szét.
Adam Kennedy
-
Aki megszületik, arra van ítélve, hogy szabad. Egy ember nem lehet nem szabad, de akkora a felelősség megölelni és észben tartani a szabadságunkat, hogy úgy csinálunk, mintha nem lennénk szabadok. Menekülünk a szabadságunktól.
Feldmár András
-
Azt hiszed, szabad vagy? Hát nem.
Neked olyan, hogy szabad vagy: nincs. Mögötted van egy akarat, ami, akár egy titkos szervezet vezérkara, utasításokat ad. Az idegpályákon és az ereken lohol a parancs, és te engedelmeskedsz, mert nincs más választásod.
Háy János
-
A tánc arról szól, hogy kivel fogsz táncolni. Ki fog felkérni? Ki fog igent mondani? Kinek leszel kénytelen igent mondani? A tánc szörnyû, mert egyszerre áll hatalmában boldoggá és rettentően boldogtalanná tenni az embert.
Karen Joy Fowler
-
Miért lobogjon örökké életünk lángja?
Nem érti, ki a földön áll, bilincsbe zárva.
A sorsot kísértik - mondja -, de ugyan mivégre?
Miért hajtja az embert nyughatatlan vére?
Várjuk talán merengve, míg leszáll az alkonyat?
Nem nyerünk egyebet, csak elveszett álmokat.
-
Önként is megadhatjuk az életnek, amire szüksége van, de ki is erőszakolhatja belőlünk. Mi döntjük el, melyik utat választjuk.
-
A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el!
-
A harc a túlélésért itt indul. Most. Ha nem akarsz küzdeni - nem is fogsz. Azt hiszed, hogy nincs erőd - de van. Miért félsz? Nem kell. Megvan minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj.
-
Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyût vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi - és harcol - vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyût egyszerûen ott hagyhatjuk a földön.
Barbara Berckhan
-
Az élet nem rólunk szól, nem a mi kezünkben van az irányítás, nem kerülhetjük el a szenvedést, és végül mind meghalunk! Ha egyszer ezeket letisztázzuk magunkban, hihetetlenül szabadok lehetünk!
Steve Biddulph