Kitárom a karom, hátha belerepül egy elhagyott madárfióka, akit felnevelhetek. Hátha beletéved egy kóbor macska, akit kövérre simogathatok.

Kapcsolódó idézetek

1. A madárfiókákra gondolt, akiket oly sokszor látott bátortalanul az ágakon egyensúlyozni, a szüleik után kiáltozva, akik egy közeli ágról lesték őket. Rájött, követnie kell példájukat: belevetnie magát a mélységbe és repülni. Akkor is, ha esetleg agyonzúzza magát a földön.
2. Nem tudok úgy beléd bújni, hogy ne hiányozzál még. Nem tudlak olyan szorosan magamhoz húzni, hogy ne hiányozzál még. Vágyódom rád, s néha azzal áltatom magam, hogy mint egy madárkát elfogtalak, a markomba szorítalak, végre az enyém vagy, de közben azért ott lappang bennem az aggodalom: elszállsz. Müller Péter
3. Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát. Ray Douglas Bradbury
4. Néha azt hiszem, hogy mindenkiben ott rejtőzik egy kismadár. És ha képes vagy megénekeltetni vagy megreptetni ezt a madárkát, olyankor boldog vagy. Jannah Loontjens
5. Nem megyek én innen messze; Fészket rakok, mint a fecske: Megbélelem két karommal, Megtapasztom csókjaimmal.
6. A rossz gondolatok kóbor macskaként visszajárnak, ha a figyelmeddel eteted őket, híznak, és egyre többen lesznek. Bödőcs Tibor
7. Szeretném, ha egyszer én lennék a nap, Világosságot hoznék, újra látna minden vak, Felmelegíteném az átfagyott, kihûlt testeket, Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. Szeretném, ha egyszer madár lehetnék, Ha lenne két szárnyam és repülhetnék, Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én, Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.
8. A kedvencek könnyen elvesznek. Vagy kellemetlen helyzetbe kerülnek. Ehhez, hogy úgy mondjam, velük született tehetségük van. Mariam Petroszjan
9. Ha a madár repülni próbál, mielőtt kinőttek volna a szárnyai, nem lesz más, mint jóízû falat a vadmacskának. Dzsalál ad-Dín Rúmí
10. Tárjuk szét karjaink, mintha szárnyak lennének és repüljünk fényes jövőnk felé.