Ugrás a tartalomra
Korábban sok munkával járt megírni egy levelet, megcímezni és felbélyegezni egy borítékot, és elvinni a postaládáig. Napokba, hetekbe, esetleg hónapokba telt, mire választ kaptunk. Ma összeüthetek egy e-mailt, elküldhetem a világ másik felére, és (ha a címzett épp online van) egy percen belül választ kaphatok rá. Megspóroltam egy csomó időt és vesződséget, de nyugodtabb lett vajon az életem? Sajnos nem. A kézzel írt levelek korában az emberek általában csak akkor írtak, ha fontos mondanivalójuk akadt. Nem vetették papírra az első dolgot, ami az eszükbe jutott, hanem apróra átgondolták, mit akarnak mondani, és hogyan fogalmazzák meg. Hasonlóképen átgondolt válaszra is számítottak. A legtöbben nem írtak, és nem is kaptak havi néhány levélnél többet, és csak nagy ritkán éreztek kényszert arra, hogy nyomban válaszoljanak egyre. Ma napi több tucat e-mailt kapok olyanoktól, akik azonnali választ várnak. Azt gondoltuk, időt takarítunk meg; ehelyett tízszeres fordulatszámra pörgettük fel az élet mókuskerekét, és sokkal szorongóbbá, idegesebbé tettük napjainkat.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy kattintás a megfelelő gombra, és már el is ment a levél. Ekkor éreztem meg az e-mailezés súlyos veszélyét: hogy nem hagy időt gondolkodni, tépelődni.
Balla D. Károly
-
Különös dolgok ezek a levelek, borítékba csomagolt sorok, amelyek hol szerelmet ecsetelnek, sóvárgásról sírnak, hol vigasztalnak, hol bátorítanak, csakúgy, mint a kimondott szó... De a papírra vetve valahogy még nagyobb erővel felruházva. Hogy ez az erő abban rejlik-e, hogy a címzett újra és újra elolvashatja a sorokat, ezáltal a legkisebb rezdüléseket is magába szívva, vagy abban, hogy az író sokkal inkább átgondolja a mondandóját, mintha csak élő szóban, hadarva vetné oda, nehéz lenne eldönteni.
-
Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, nem figyelünk a helyesírásra, megfeledkezünk az udvariasságról. A dolgok értelme vész el.
Grégoire Delacourt
-
Csöng a telefonod. Ping! Sms-t kaptál. Píng! Új e-mailed érkezett. Rögtön elvonja a figyelmed. Vajon ki írta, és mi van benne? Fölveszed a telefont, és amikor véget ért a beszélgetés, megnyitod az üzenetet is. És akkor már körülnézel a Facebookon és az Instán is. Tudod, hányszor pillantasz a telefonodra, és hányszor csekkolod a közösségi médiát? Régen ledőltél a kanapéra a kezedben egy könyvvel, és várva várt levelek hullottak a lábtörlődre. Felhívtál valakit, kicsöngött a lakásán, és reménykedtél benne, hogy felveszi. Most információáradatban élünk. A telefonunkon keresztül napi 24 órában rá vagyunk kötve az internetre. Sokkal több információ jut el hozzánk, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. Még a semmittevés sem megy, ha a közelben van az okostelefon. Folyamatos a kényszer, hogy megnézzük, miről maradtunk le.
-
Nem igen találjuk meg zsúfolt napjaink lazítási lehetőségeit. Talán komikusan hangzik, de pl. a sorban állás, a várakozás idejét nem feltétlenül csak bosszúságként lehet megélni. A várakozás lehet egy ajándékba kapott nyugodt időszak is, ami alatt sok mindent végiggondolhatunk, kifújhatjuk magunkat - ha igényünk van rá és képesek vagyunk ezt a fél órát ebből az aspektusból megélni.
Popper Péter
-
Amikor meglátom, hogy e-mail érkezett magától, gyorsabban kezd dobogni a szívem. És ez így van ma éppúgy, mint tegnap, és hét hónappal ezelőtt.
Daniel Glattauer
-
Van, hogy az ember jól érzi magát. Van, hogy az egész napja szuperül telik. Aztán kap egy üzenetet, egy telefont, egy hírt az egyik barátjáról, aki élete legnehezebb pillanatát éli át. A városban mászkálás, a paintball, a szép idő vagy a nevetés. Egy másodperc alatt tûnt el. Hogy ez mi? Ez az élet. Így mûködik. Egyik pillanatról a másikra változik, és egyszerûen nem tehetünk mást, csak annyit, hogy hozzáigazodunk.
Leiner Laura
-
Ha leveleket ír az ember, nem érzi magát magányosnak. Ráadásul még arra is van remény, hogy válasz érkezik.
Ljudmila Ulickaja
-
A szép kézírás első akadálya az az elvárás, hogy percenként negyven szót írj, vagy hogy egy levelet egy e-mail sebességével dobj össze. Ha egyszer lelassítasz, a szép kézírás sokkal könnyebbé válik. Ha lelassítasz, mindent könnyebbé válik jól csinálni.
Mark Boyle
-
Amikor túlterheljük a számítógépet, van annyi eszünk, hogy kikapcsoljuk, és várunk egy kicsit, mielőtt újraindítanánk. Miért nem tudjuk megtenni ugyanezt önmagunkkal anélkül, hogy kudarcnak élnénk meg? Nem azt javaslom, hogy nyugodjunk le (jaj, de utálom ezt a kifejezést, meg azokat is, akik használják), de ha képesek lennénk egy e-mail-áradat után pihentetni az ujjainkat, hogy odafigyelve tudjuk megenni a sajtburgert, akkor, ha nem is habos torta, de legalább roppanós sült krumpli lenne az élet.
Ruby Wax