Különös dolog a fénykép: mindig jelen időben van, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el. Az utókor számára készítjük, és miközben villan a zár, önmagunk jövőbeni változatára gondolunk, amint visszatekint erre az eseményre.

Kapcsolódó idézetek

1. A fotográfia képes azon pillanat érzését felerősíteni, amit akkor éltem meg, amikor exponáltam. A fényképnek nincs is más választása. A fotográfia nem lát a jövőbe. Meg persze a múltba sem. Egy kép mindössze az a pont, ahol a jövő összeér a múlttal. Ha úgy tetszik: a folyamatos jelen. Bartis Attila
2. A pillanat felvételei bástyák az idő múlásával szemben. Kattan a zár, villan a vaku, és meg is állították az időt, ha csak egy szempillantásra is. Hogyha a jövő generációinak bármit is mondanak ezek a fényképek, hát akkor az: itt voltam, léteztem, fiatal voltam és boldog, és valaki számára voltam annyira fontos ezen a világon, hogy megörökítsen.
3. Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek. Bartis Attila
4. Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Egyhangú háborút vívunk saját halálunk fenyegető réme ellen, és az idő ellen, amely másfajta és kevésbé értékes lényekké: felnőttekké változtatja a gyereket. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk. Elfelejtjük a hetet, a napot, az órát; elfelejtjük azt a pillanatot, amikor a legboldogabbak voltunk. Michelle Richmond
5. Sem a múltban, sem a jövőben nem szabad annyira elmerülnünk, hogy elszalasszuk a jelen történéseit. Olyan ez, mint amikor mindent megteszünk, hogy megkomponáljuk a tökéletes fotót, de közben agyban abszolút nem vagyunk jelen. A fényképek lényege, hogy felidézzék az emlékeket, de nekünk a fénykép készítésén kívül semmilyen más emlékünk nem lesz, mert kizárólag erre az egy mûveletre koncentráltunk akkor. Ne tegyük ugyanezt az életünkkel. Igenis vegyük észre, mi történik itt és most. Ha nem így teszünk, elvesztegetjük a jövő tervezésére szánt időt, és nem fogunk emlékezni rá, amikor már a múltunkká vált.
6. Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép - éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot - az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik. Susan Sontag
7. A fotográfia időutazás: a pillanat mûvészete, amivel meg tudjuk állítani az időt, és megállítani az időt egy csoda. Csak valahogy ezt a csodát elszürkítettük. Ott állunk életünk nagy pillanata előtt, hátat fordítunk neki, belevigyorgunk a kamerába, megnyomjuk a gombot, és vége. A lényeg nem velünk történik, hanem mögöttünk. Pedig egy életünk van, és minden egyes pillanat megismételhetetlen, és ezek a képek segítenének nekünk emlékezni, mi mégis hátat fordítunk, csak azért, hogy elmondhassuk vagy megmutathassuk, hogy ott voltunk.
8. A cél fontos. De soha ne feledd, hogy számít minden egyes pillanat is - valamennyi egy-egy aprócska felvétel a kép egészéből. Az egész nem bizonyos, csak a pillanatok azok. Ryan Holiday
9. Egy fénykép lehet, hogy az élet egy pillanata, amit foglyul ejtett az örökkévalóság, de soha nem szûnik meg visszanézni rád. Brigitte Bardot
10. A fényképek olyanok, mint egy emlékeket őrző trezor kulcsa. Ha a kulcsot elhagyjuk, attól félek, az emlékek is elúsznának örökre. Meik Wiking