Különös, hogy bárhová megyünk is, a népek mindenütt csak népek, még akkor is, ha az épp szóban forgó népekre egyáltalán nem gondolnának népekként azok a népek, akik eredetileg megalkották magát a "népek mindenütt csak népek" mondást.

Kapcsolódó idézetek

1. A nép genetikai összetétele, a nyelve és a neve nem szükségszerûen jön egy helyről. Az a naiv elképzelés, hogy egy magát magyarnak nevező, magyarul beszélő népcsoport letelepedett a Kárpát-medencében, s ma mindegyikünk tőlük származik, nem állja meg a helyét.
2. Mindenki származik valahonnan. Van egy hely, ahonnan jött. Csak van, aki kevésbé különleges helyről jött, mint mások.
3. Nincsenek jó vagy rossz nemzetek. Nincsenek ellenséges vagy békés országok. És valahol mélyen úgy vélem, hogy még csak világosan meghatározható nemzetek sincsenek, csupán az emberi jellemzők sokféle, örökké változó keveréke létezik. Szergej Geraszimov
4. Az a baj, hogy azok, akik tanulmányozzák a tömeget, mindig azt hiszik, hogy egyszerûen csak emberekből áll. Pedig nem. A tömeg egészen másfajta valami. Jó dolog, hogy fel tudjuk használni a tömeget, (...) csak sajnos nem tudunk róla eleget. A tömeg, ha egyszer úgy istenigazában megindul, bármire képes. John Steinbeck
5. Minden nép egyenlő (...), és rossz népek nincsenek, minden népnek megvannak a maga hősei és a maga gonosztevői, sőt népellenségei is... Ljudmila Ulickaja
6. Bármennyire különbözzék is az ember a többi teremtménytől, mégis helyénvaló lenne az az állítás, hogy az emberek egymástól nem kevésbé különböznek. Galileo Galilei
7. Sehol semmiben nem vagyunk az elsők és az egyetlenek. Már korábban megtettek, megláttak, megéltek előttünk mindent. Csak azért vagyunk, hogy még egyszer megismételjük, újra letudjuk az egészet.
8. Rajtunk, embereken kívül minden más faj számára a dolgok egyszerûen azok, amik. A mi problémánk az, hogy mindig megpróbáljuk kitalálni, vajon mit jelentenek. Ryan Holiday
9. Mindig azt mondják, Hogy az ember csak tévelyeg, Pedig valahol van helyed, Még ha keresve sem leled. Ákos
10. Két ember közt, de még egyes főben is rendszerint van valamely diszkusszió. S így hogyan képzelhetni egy egész nemzetet, hol csupán egy gondolkozásmód lenne, s tökéletes egyenlőségûek a száz meg száz természetesen előforduló tárgyak körülti képzeletek? S ebbûl tagadhatlanul az foly: hogy mindenütt van megelégedett s még számosb meg nem elégedett; olyan, ki minden rendelést felhőkbe emel, s olyan is, ki mindent ocsmányol s gyaláz. Széchenyi István