Lassan már nem tudunk különbséget tenni egy katasztrófafilm és egy valóságos katasztrófa képei között. Mozista klisékben gondolkodunk. Bár ez a nyakunkba varrt világ harsogó, szembántó, hazug és penge, egyáltalán nem ellentmondás, ha ekként folytatom jellemzését: egyszersmind fekete-fehér. Sajnos, a klisévilág rabjai csak fekete-fehérben bírnak gondolkodni. Immunreakcióval fogadnak minden tőlük idegent, vagyis nem banálist.

Kapcsolódó idézetek

1. Imádunk általánosítani, de az nem mûködik állandóan. Nem értjük a statisztikát, mert a világlátásunk fekete-fehér. A szürkével nem tudunk mit kezdeni. Szeretnénk (?) ha a különbségek nagyon élesek lennének, mert az egyszerû. Akkor pontosan tudnánk, mit várhatunk egy embertől. A világ viszont nem ilyen.
2. Vannak szerencsés emberek, akik csak fekete-fehérben látják a világot. Mások viszont azt is látják, hogy ugyanazokat a dolgokat és eseményeket sokféleképpen lehet értelmezni. Kate Mosse
3. A világról bennünk élő kép meglehetősen merev; véletlenül vagy szándékosan megerősített asszociációk láncolatának lenyomata. S azt hisszük, hogy ez a lenyomat a valóság. Timothy Francis Leary
4. Vannak olyan dolgok, melyek se nem jók, se nem rosszak. Az az általános emberi vágy, hogy a világot két kategóriára osszuk fel, teljes mértékben érthető. Sokkal könnyebb döntéseket hozni, ha minden vagy fehér, vagy fekete. Csakhogy a világ ennek ellenére frusztráló, de színpompás marad. Mindent két kategóriába gyömöszölni lehangoló és hiábavaló igyekezetnek bizonyulhat.
5. Némelyek szeretik azt hinni, hogy a világ végtelenül egyszerû, és ezért hajlamosak a színes filmeket is fekete-fehérben látni. Mások szerint a világ végtelenül bonyolult, és ezért akkor is színeket keresnek, amikor fekete-fehér a film. Valójában mindkét álláspont jogos. A világ bonyolult és színes. De a benne zajló események oka gyakran egyszerû és fekete-fehér.
6. Elképesztő, döbbenetes, sokszor elkeserítően felfoghatatlan világban élünk. "Igazságokat" szeretnénk hallani, megdönthetetlen, megcáfolhatatlan igazságokat. Hinni szeretnénk ebben, abban, amabban. És persze - hiába. Ez a kor a relativitás, az esetlegesség, a képtelenségek paradox kora. Fogadjuk el olyannak, amilyen, mert másmilyen nem lehet!
7. Sokkolódni akarnak az emberek, és ezt ki is elégíti a média. Ebben van globális szinten is egy nagyon intenzív particionálódás, hogy egyszerûen szakadnak ketté az emberek. Ezeket nagyon sokszor családokon belül, barátságokon belül, közösségeken belül lehet látni, hogy egyszerûen szakítja szét az embereket az eltúlzott hisztéria meg világnézet. Én visszautasítom azt, hogy ez létezik. Én nem gondolom, hogy fekete-fehér minden, vagy minden mindennek az ellenpólusa, pontosan azért, mert dolgoztam a médiában, és tudom, hogy nagyon könnyen meg lehet rajzolni egy portrét fordítva is, vagy el lehet mesélni egy történetet úgy, hogy a szöges ellentétét fogod róla hinni. Ez borzasztó veszélyes, és óriási felelőssége van a médiának ebben.
8. Manapság szívesen látjuk a világot és benne az embereket fekete-fehéren, könnyen gondoljuk azt, hogy valami vagy valaki egyszerûen jó vagy rossz. Jude Law
9. Nem is igazi tudáscsomag van a fejünkben, hanem egy csomó előítélet, elvárások, leegyszerûsített karikatúraképek a világról. (...) A saját ilyenfajta tudásunk, ami tök jó arra, hogy tájékozódjunk az életben és túléljünk, az igazi figyelem útjába tud kerülni. Vonnák Diána
10. Mikor a világba megyek, mikor emberekkel beszélek, egyszerre megszûnök én, s elkezdődik a szerep-, csak a festék és a vendéghaj hiányzik. Egyszerre színpadias lesz az élet. Mindenki így van ezzel; csak a kontárok tagadják, önmaguk előtt is, a rossz színészek. Tudunk egy szöveget, melyet kellemesen vagy tragikusan, de mindenesetre hatásosan a világ értésére óhajtunk adni. Ez a szerep nem mi vagyunk. De néha már összemosódnak jellem és jelmez, egyéniség és idegen szöveg. Márai Sándor