Ugrás a tartalomra
Látszólag csak kávéznak az emberek. De nem. Mert a kávé mellett egymás szemébe néznek, beszélgetnek, ötletek születnek, üzletek köttetnek, barátságok, szerelmek szövődnek. És a falak embertörténetek ezreit szívják magukba.
Kapcsolódó idézetek
-
Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserû. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerû kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserû.
Csitáry-Hock Tamás
-
Aki régóta jár rendszeresen kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, és meglátja, amit nem is lát. Mert kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket.
Maros András
-
Meghívlak egy kávéra...
Vagy egy sétára. Egy beszélgetésre. Igen, meghívlak. De nem kávéra, nem sétára, nem beszélgetésre. Sokkal többre.
Az életre.
Csitáry-Hock Tamás
-
Csak egy kávé... egy sötét és keserû ital. De mennyi minden tud lenni egy kávé. Nem csak egy sötét és keserû ital. Nem csak egy illat, egy íz... vagy mégis... egy illat, egy íz. De nem a kávéé. A Kedvesé. Akivel kávézol. Akinek kellemes az illata. Lényének illata. Ami lelkéből árad. Ami élénkít. Jobban, mint a kávé. Nem is élénkít, életet ad. Értelmet a létednek.
Csitáry-Hock Tamás
-
A kávéhoz reggel kell, munka, barátok, kávézó, történetek, kora este, néhány perc megállás. Megállni mozgásból lehet. Lendületből. Egészséges mindennapból. A kávéhoz az kell, hogy értelme legyen a napnak.
Légrádi Gergely
-
Ma mindenki kávézik. De mi az a kávé? Az ember megissza, és vége. Egy csésze tea: az szertartás. Az ember eljátszik vele, megkóstolja, azzal is telik az idő.
Örkény István
-
Az ember egyszerûen kíváncsi. Én, tudják, hiszek egy hely hangulatában. Az emberek gondolatai, érzései beszivárognak a bútorokba, a falakba.
Agatha Christie
-
A fotelban ülünk... és zenét hallgatunk. Kávét kortyolgatunk. Ami lehetne jó. Mégsem az. Pedig a zene kellemes, a kávé finom. Csak a társaság... azzal van a baj. Mert nincs. Hiába ülünk a kényelmes fotelban, hiába hallgatunk kellemes zenét és kortyolunk finom kávét, ha nem együtt tesszük ezt. Nem egymás társaságában. Hanem külön. Pedig együtt is tehetnénk. A percek pedig múlnak, a pillanatok nem térnek vissza. És mégsem együtt éljük meg őket. Miért?
Csitáry-Hock Tamás
-
Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük.
Erin Morgenstern
-
Ha valaki új egyetemet vagy kutatóközpontot akar létrehozni, akkor a legfontosabb hely, amit bele kell terveznie, az a kávézó. Szükség van ugyanis egy olyan helyiségre, ahol az emberek pihenhetnek és nyugalomban beszélhetnek. Ha nincs más az épületben, mint egy folyosó tele zárt ajtókkal, akkor megfordulna a fejében, hogy belépjen valamelyiken és eszmét cseréljen másokkal? Szerintem nem. Szükség van nyitott terekre az információcsere érdekében.
Rolf-Dieter Heuer