Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.

Kapcsolódó idézetek

1. Sose múlik el (...) a fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz.
2. Most minden nagyon fáj még. Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amiről azt hiszed, hogy elviselhetetlen. Márai Sándor
3. Néha az élet többet nyújt, mint amennyivel meg tudsz birkózni. Ilyenkor egyszerûen el kell fogadni. Charlaine Harris
4. Elhiszem, hogy fáj. Benned van, és benned is marad, de csak addig, amíg meg nem érted, és el nem tudod engedni. Onnantól könnyebb lesz. De igen, még érezni fogod néha, fájni fog, de egyszer majd eljön annak is az ideje, amikor fájdalom nélkül tudsz azokra a sebekre nézni, amik most megölnek. Mosolyogva, mert pontosan fogod tudni, hogy melyik hova vitte el. Örülj neki, ha fáj. Megváltoztat, megerősít, bátrabbá tesz. Nem fogsz félni. Csak egyszer kell erőt venned magadon, onnantól menni fog. Aztán meg fogod tudni, hogy mindenen túl tudod tenni magad. Mindig. Oravecz Nóra
5. Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyût, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar. A kezét nyújtja, te meg azt hiszed, bántani akar. Oravecz Nóra
6. Sohasem szabad alulértékelni az erőt, amit az élni vágyás ad az embernek. Igaz, olykor talán önkínzásnak is tûnhet, a szenvedés és fájdalom végtelenre nyújtásának, de mégis vannak olyanok, akik sosem adják fel, kerüljenek bármilyen reménytelen helyzetbe. Ez az erő lendíti őket túl minden akadályon.
7. A fájdalmat nem lehet lehagyni. (...) Az élet tragikus, de egyben értékes is, édes és rendkívüli.
8. Rossz helyzetekbe belekerülünk. Az élet próbál minket formálni fájdalmak árán. A fájdalom elkerülhetetlen, ezt sajnos meg kell értenünk. De ha tudjuk, hogy ez értünk történik, (...) nem az a kérdés, hogy miért történik velem, hanem hogy mit kell ebből tanulnom. Dobó Kata
9. A fájdalmat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Fájdalom, gyász, düh, szenvedés... ezek nem szívódnak fel csak úgy... Egyre nagyobbak lesznek, amíg végül összeadódnak, és elemésztik az embert.
10. Van, aki a túlzott bántás hatására nem bírja tovább, és egyszerûen összeomlik, feladja. Mások, bár nincsenek sokan, valami oknál fogva mindig legyőzhetetlenek lesznek. Háborúban és békében is találkozhatunk velük. Rettenthetetlen a lelkületük, és sem a fájdalom, sem a kínzás, sem a halál fenyegetése nem töri meg őket.