Légy a két látó szeme az én távolba látó lelkemnek, és úgy írd le, amit láttál: a tengert, a földeket, a népeket, hogy olvasván, behunyt szemmel úgy lássam ezt a csodálatos, sokszínû világot, amint neked megadatott látni.

Kapcsolódó idézetek

1. Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Ady Endre
2. Nézz szét! Gyönyörû a világ, és minden lehetőség ott hever a lábaid előtt. A szeretet, a boldogság, minden, amire szükséged van. Mosolyogj, és adj belőle idegeneknek is! Oravecz Nóra
3. Könyvek, mondjátok el nekem, hogyan kíséreljek meg élni! Adjátok vissza a lelkemet, amit megfojt a világ, tanítsatok meg a dolgok tiszteletére és szépségére!
4. Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel. Platón
5. Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel. Platón
6. Oly érdekes, oly szép ez a világ, Oly sok szépséget láthat, aki lát. Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül, S meglátod majd, a szíved mind örül. Benedek Elek
7. Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul; minden izgalom tehát a belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszûnik. Állandóan gondolj rá, hogy mennyi változásnak voltál már te is a tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga. Marcus Aurelius
8. Tanulj, keresd a fényt, de másik szemed az örökmécsesen legyen! Hallgasd a tudósokat, de csak az egyik füleddel! Írj, de csak az egyik kezeddel, a másikkal fogd Isten kezét, mint gyermek az apjáét. André-Marie Ampere
9. A sötétségnek a szemedben több árnyalata van. És én a szemed árnyalatából ki tudom olvasni a lelkedet.
10. Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tûntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé. Karinthy Frigyes