Lehetetlen megbocsátani annak, aki rosszat tett nekünk, ha ez a rossz lealacsonyít. Arra kell gondolnunk, hogy nem alacsonyított le, hanem fölfedte valóságos helyünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Meg kell bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kell kérni azoktól, akik ellen mi magunk vétkeztünk. A megbocsátás nélkül ártatlan embereket bánthatunk meg.
2. Sokszor emberileg lehetetlen megbocsátanunk annak, aki megbántott minket. Ehhez kell Isten segítsége.
3. Amikor megbocsátunk valakinek, őszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illető tettének hosszú távú következményeit is. A bûnt gyûlölnünk kell (...), ugyanakkor a bûnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
4. A megbocsájtás bonyolult dolog. Néha még azért is meg kell bocsájtanunk magunknak, hogy akarunk, de nem tudunk megbocsátani. Mungi Ngomane
5. Másnak nehezebb megbocsájtani a saját bûneinkért, mint mint azokért, amelyek kizárólag az övék. Sokkal nehezebb. Mark Lawrence
6. Bocsánatot attól szoktak kérni, akinek hatalma van. Akinek nincs, az hurcolja a megbántottságát, filozofál, és a lelkiismeretével bíbelődik: senki nem kér tőle bocsánatot. Sérelmein csak a gyenge rágódik, nyalogatja sebeit. (...) Érvényes igazság, hogy mindig csak a gyenge sérül bennünk – az erős soha! Ott, ahol az ember erős: nem lehet megbántani. Müller Péter
7. A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága. Mahatma Gandhi
8. A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága. Mahatma Gandhi
9. Kik azok, akiknek a legnehezebb megbocsátani? Azoknak, akiket nem látunk, nem érinthetünk meg, esetleg nem is ismerünk. Azoknak, akiknek mindegy, megbocsátunk-e nekik vagy sem. Azoknak, akik túl gonoszak a megbocsátáshoz. A legnehezebb pedig talán saját magunknak.
10. Ne bocsáss meg soha. A megbocsátás azt feltételezi, hogy van egy bûn, amit elkövettek ellened, és te, mint egy nagylelkû felsőbb hatalom, megkegyelmezel neki, mintha ő alacsonyabb rendû lenne. (...) Azt célszerû tenni, hogy elengeded magadtól azt, hogy ő megsértett téged, tehát hogy te lelki sebeket szereztél tőle - ez nem megbocsátás. Azokra a tapasztalásokra mind szükséged volt, máskülönben nem gyûjtötted volna be magadnak. Ha pedig szükséged volt rájuk, akkor minek is dajkálgatni a sértettséget? Ara Rauch