Magamnak is csak annyit vallok be - ez is sok - hogy még-nem-érzett örömmel szívtam ajkad illatát s hogy mikor fénylő szemedet fölütve elbucsúztál: testvéri csókod égő arany kardokat mártott ereimbe.

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, gyöngéd, drága kéz, bocsáss meg, ha nagyon megszorítottalak: szerelmes vágyamon könnyítettem, mikor így átkulcsoltam ujjad.
2. Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörûségbe. (...) Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy (...) ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.
3. Megcsókoltalak, olyan erősen, hogy kiserkedt ajkadon a vér, és sós íze összekeveredett a csók édes ízével a számban, és azután még sokáig, évek múltán is éreztem, és érzem még ma is, mikor az édes íz már rég elmúlt, és mást már nem érzek belőled. Oravecz Imre
4. Az, hogy te vagy nekem, büszkeséggel tölt el, és boldoggá tesz, ha csak rád gondolok. De kétszer olyan boldog leszek, ha végre újra átölelhetlek, s láthatom azt a szerető szempárt, amely csak nekem ragyog, s ha megcsókolhatom azt az édes kis ajkadat, mely csak értem remeg. Albert Einstein
5. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az istenek gyönyörét, nem bírtam tovább és csókolni kezdtem. Szabó Lőrinc
6. Még nem hallottam hangod ezelőtt, Csak gyönyörködtem arcod mosolyában, És elvesztem szépséged folyamában, Amint lelkembe tündökölve tör. Nikolaus Lenau
7. Ajkamba szállott pirosló vérem, Hogy közelgő ajkad jöttére érjen, Szemeim körül udvara támadt Királyi csókod kívánt nyomának. Hogy minden vágyad magába vésse, Megnyílott karom lágy ölelése. Szent aranyserleg lett az én testem, Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen. S testté lett lelkem, beszédes lelkem, Hogy csókká válva megváltód lehessen. Lesznai Anna
8. Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: "Édesem, szeretlek!" Ady Endre
9. Szerettem. És ujjongtam, hogy szeretni tudok, szerethetek. Nincs más ezen kívül, ami ennyit adhat s mindent elvehet, ragyogás ez, nélküle színtelen voltam s lennék. Vavyan Fable
10. Az én karom reszket ölelve téged, Az én szivemre verődik beszéded S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem, Én felsikoltva önmagamra leltem. Lesznai Anna