Maguk, városlakók, nem tudják, mi a folyó. De figyelje meg, hogy ejti ki ezt a szót egy halász! Az ő számára a folyó maga a titokzatosság, a mélység, az ismeretlen, a káprázatok és lidércek birodalma, ahol éjszaka olyan dolgokat látni, amelyek nincsenek, olyan zajokat hallani, aminőket sosem hall az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. A földnek a halász számára határai vannak; a folyó viszont, sötétben, holdvilág nélkül: határtalan. Más érzés ez, mint amit a tengerész érez a tenger iránt. Igaz, a tenger sokszor zord és komisz, de kiabál, üvölt, van benne tisztesség; a folyó ellenben csöndes és álnok. Nem morajlik, mindig nesztelenül folyik tova, és számomra a tovasikló víznek ez az örök mozgása félelmetesebb, mint az óceán emeletes hullámai. Guy de Maupassant
2. Ha egy hal leéli az életét a folyóban, akkor talán ismeri a folyó sorsát? Nem! Csak azt tudja, hogy nincs hatalma a folyó felett. Követheti, amerre folyik, de a végét nem láthatja. Az óceánt elképzelni se tudja.
3. Nincs tervem, de ennek a folyónak sincs terve. Biztos nem gondolkozik azon, hogy honnan is jött, vagy hová tart, hanem halad az útján. Lehet, hogy mi is tanulhatnánk valamit a folyótól.
4. A haza, mi az? Folyó, amely elfolyik. A partok változnak, és a hullámok szünet nélkül megújulnak. Anatole France
5. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben egyforma és mindenütt ugyanaz, de minden folyó néhol keskeny, néhol széles, néhol tiszta, néhol hideg, néhol zavaros, néhol meleg. Ilyenek az emberek is.
6. Az éjszaka kiismerhetetlen. Nem tudni, mit rejt a sötétség. Nem azért, mert nem lehet látni, azért, mert nem lehet kiismerni. Van valami odakint, ami megfejthetetlen számomra. Valami, ami hideg és riasztó, valami embertelen.
7. A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon. Milan Kundera
8. Ha kétszer ránézünk egy folyóra, akkor a folyó másodszor is ugyanaz lesz, de a víz már más. Az élőlények is olyan folyók, amelyek folyamatosan változnak, de a formájuk ugyanolyan marad. Arnold Van de Laar
9. Amíg távol voltam az otthonomtól, azt hittem, ha látom a folyót, bármelyik folyót, az egy szép napon hazavisz majd. Időről időre azonban eltûnt a szemem elől, vagy sötétségbe burkolózott. Most végre hazavisz a folyó, de még mindig elrejtőzik előlem, az álmaim pedig szertefoszlottak.
10. Az élet olyan, mint valami folyó: rohanó, lüktető víz, emelkedik és alázuhan és keskeny szorosokon, örvényeken, szirteken keresztül keresi az útját a távoli tenger felé. Minden ember szereplője a történetnek. Az egyik élet találkozik a másik élettel, aztán tovább folyik. Alig egy-egy pillanatra találkoznak - és a folyó folytatja végtelen útját a távoli tenger felé.