Manapság már egyáltalán nem vagyunk tudatában annak, mekkora erőt és mennyi energiát fordítunk arra, hogy eltaszítsuk magunktól, amit nem szeretünk, és meglehetősen erősen belekapaszkodjunk abba, amit szeretünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Túlságosan beleveszünk a nehézségeinkbe. Majdnem teljesen képtelenek vagyunk arra, hogy elválasszuk a kis problémákat a nagyoktól. Frank Herbert
2. Nem hisszük el, hogy valójában mennyire sokat lehet változni, ha úgy hozza az élet, ha nagyon akarjuk, sokat dolgozunk rajta vagy megpróbálnak minket a körülmények.
3. Annyira erős bennünk a késztetés a barátságokra és az intim kapcsolatokra, hogy gyakran sokkal több időt fordítunk bizonyos emberekre, mint amennyit megérdemelnek. (...) Vannak furcsa, negatív, minden energiánkat kiszipolyozó barátaink, akiktől már régen meg kellett volna szabadulnunk. Brendon Burchard
4. Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel. Müller Péter
5. Hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet mûvészetét. Erich Fromm
6. Már az is nehéz, hogy fáradságos munkával szert tegyünk a tudásra, de az talán még nehezebb, sőt talán gyakorlatilag lehetetlen, hogy amit egyszer megtudtunk, elfelejtsük. Robert Seethaler
7. Sokkal inkább tudat alatt, gépiesen megyünk előre, mint ahogy beismerjük, és hatalmas erőre lenne szükség, hogy másképpen cselekedjünk, mellette pedig állandó erőfeszítésre, hogy ne hazudjunk magunknak. Julianna Margulies
8. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
9. Túl sokszor ragaszkodunk ahhoz, hogy úgy szeressük az embereket, ahogy mi akarunk szeretni, ahelyett, hogy úgy szeretnénk őket, ahogy szükségük lenne rá.
10. Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (...) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket. Marcel Proust