Még mindig magadban hordozod azt a kisfiút, aki a leggyengébb volt az iskolában és aki elbújt a szülei elől, hogy kisírja magát. Valahol mélyen még mindig az a törékeny kisfiú vagy, aki nem tudott barátnőt szerezni magának és aki soha semmilyen sportban nem volt jó. Nem tudod elfelejteni a sebeidet, amelyeket régi sérelmek, igazságtalanságok ejtettek rajtad. De ha nem hagyod, hogy begyógyuljanak, az nem vezet semmi jóra.

Kapcsolódó idézetek

1. Még nem gyógyult be a seb, és most félsz megnyitni a szívedet, félsz, hogy újra megbántanak. Csak akkor múlik el, ha újra bízol.
2. Mindig nehéz elveszíteni valakit. Lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be.
3. Komplikáltak az ember érzései a családja iránt. Különösen, ha van egy bátyja. De a szíved mélyén mindig szereted őket, csak néha megfeledkezel erről. Bántod őket és ők is bántanak téged, és nem csak azért, mert még kicsi vagy.
4. Időnként eszembe jutnak dolgok, amiket gyerekként tettem vagy amiket velem tettek, az apám, a bátyám, vagy egy unokatestvér. Némi sérülés, némi megaláztatás. És úgy tûnik, mintha ez egy másik személlyel történt volna meg, egy századdal vagy kettővel ezelőtt. Tényleg nem vagyok biztos abban, hogy amikre emlékszem, tényleg megtörténtek-e. Nem építheted az életedet egy kisfiú meglátásaira támaszkodva vagy néhány emlék visszhangjára hagyatkozva. Az összes szarságot el kell engedned. Újra kell kezdened. Minden egyes nap újra kell kezdened.
5. Az élet már csak ilyen. Bármennyit is fáradozol a tökéletesség elérésén, a dolgok sosem lesznek tökéletesek. Mindig lesznek hibáid. Szüntelen viaskodnod kell a belső démonaiddal. Mindig is a gyerekkori traumáid lencséjén keresztül fogod szemlélni a világot, örökké azon tûnődve, vajon képes leszel-e valaha túllépni mindezen.
6. Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.
7. Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember. Stephen King
8. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyû. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.
9. Gyerekkorotokban úgy éreztétek, bármi lehetséges, majd felnőttetek, és az élet másképp alakult. Na de a lelketek mélyén még őrzitek az álmokat. Talán erőre vágytatok, talán részévé válni valaminek, ami jóval nagyobb nálatok. Talán harcos akartál lenni, küzdeni valamiért, amiért érdemes.
10. Senki sem bánt, nem fenyeget. Mégis úgy érzed, összeroppansz, nem bírod tovább, sebek fakadnak fel benned, vérzel belül. Hangok, képek - s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket; lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak, összecsapnak tudásoddal, nem bánják, állod-e; s te nem állod. Leülsz. Pihenned kell. Töröd a fejed. Kimenekülnél. A visszaút ismerős... túl könnyû lenne visszamenni. És ha előre mennél? Mit találhatsz?... Talán csak álmodod. Rémálom kategóriás őrület. Még mindig felébredhetsz. Láthatod, van esély. Vavyan Fable