Még nem jöttem rá, hogy mi, emberek miért úgy képzeljük el az időt, mint egy hátulról előrefele tartó vonalat, amikor pedig minden irányba mehet, éppúgy, mint minden más a világ rendszerében.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő nem csupán egy múltból a jövőbe kilőtt nyíl, az időnek ugyanúgy sok dimenziója van, mint a térnek. Halad előre, halad hátra, de halad oldalra is, balról jobbra, jobbról balra, meg függőleges irányban is terjed: föntről lefelé és lentről fölfelé. (...). Amíg nem látjuk az időt a maga összes dimenziójával együtt, semmit se látunk. Afonso Cruz
2. Az emberek számára az idő olyan, mint egy folyó. Csapdába estünk a sodrásában, sodródunk a múltból a jelenbe, mindig egy irányba. George R. R. Martin
3. Az idő furcsa dolog. Ha várjuk, hogy valami jó történjen, úgy érezzük, hogy nagyon lassan telik. De az idő nem is valóságos: egy fogalom, amit tudósok találtak ki a Föld Nap körüli tökéletlen mozgása alapján. De miért olyan fontos számunkra valami, ami nem más, mint egy elmélet? (...) Sosincs elég időnk: munka, család, élet, halál. Valami miatt mindig kevés az időnk, ezért használjuk ki azt az időt, amink van.
4. Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal. Albert Einstein
5. Az idő nem csak egy irányba mehet. Az idő olyan, mint a tenger, tele ezernyi áramlattal. A tenger nem csak előre, de hátra és oldalra is mozoghat. Maria Gripe
6. Mi órával mérjük az időt, az óra viszont a mi önkényes időfogalmainkkal méri önmagát: hogy két perc valóban abszolút értelemben is egyenlő hosszú idő, azt soha nem fogjuk megtudni. Érdekesebb ennél, hogy az idő mozgásának irányát kivétel nélkül mindenki adottnak és változtathatatlannak képzeli: múltból a jelenen át a jövő felé. Karinthy Frigyes
7. Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy. Milan Kundera
8. Milyen az idő alakja? Alkalomadtán úgy érezhetjük, hogy az idő kör alakú. Az évszakok jönnek, majd tovatûnnek, minden évben ugyanúgy. Az éjszaka követi a nappalt, amely követi az éjszakát, amely újra követi a nappalt. Az ünnepek is elérkeznek a maguk idejében, egyik a másik után, ciklikus ismétlődésben. És minden egyes hónapban a női méh és a Hold együtt duzzad és válik termékennyé, majd hullatja el vérét, s kezd el újra növekedni. Úgy tûnhet tehát, hogy az idő egy kört leíró ösvényen vezet bennünket, ugyanoda juttatva vissza mindig, ahonnét elindultunk. Lehetnek olyan hangulataink is, amikor az időt egyenes, végtelen vonalnak látjuk, melynek végtelenségébe egészen beleszédülünk. Utunk a születéstől a halálig vezet, a múltból a jövőbe, és minden egyes másodperc, mely tovaketyeg, örökre elenyész. Kézben tartjuk az időt, mondjuk, holott az idő tart kézben bennünket, végighajtva minket azokon a pillanatokon, amelyeknél pedig szívesen elidőznénk. Naomi Alderman
9. Ki állíthatná, hogy az idő valóságos, csak azért, mert vannak óráink, hogy mérjük? Ki mondhatná meg, hogy minden pont ugyanabban a tempóban halad-e előre? Talán minden hátrafelé vagy oldalvást mozdul.
10. Az idő számunkra a mai napig is az egyik legnagyobb rejtély, hiszen nem több, mint egy fogalom. Nem tudjuk, létezik-e egyáltalán. Clifford D. Simak