Az emberek számára az idő olyan, mint egy folyó. Csapdába estünk a sodrásában, sodródunk a múltból a jelenbe, mindig egy irányba.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő minden ember életében olyan, akár egy hegyoldalon csobogó patak. Jöhetnek az út során zúgók, vízesések, áthatolhatatlannak tûnő sziklaakadályok, a patak mindig megtalálja az útját, azaz önmagát. Robert Lawson
2. Az Idő, mint valami parttalan, forrás és torkolat nélküli folyam hömpölyög, s mi ebben a megfoghatatlan áradatban pontokat akarunk kijelölni, időtartamokat kicövekelni.
3. Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.
4. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben egyforma és mindenütt ugyanaz, de minden folyó néhol keskeny, néhol széles, néhol tiszta, néhol hideg, néhol zavaros, néhol meleg. Ilyenek az emberek is.
5. Az idő a történések folyama és sodró árja. Minden, mihelyt feltûnt, már el is sodródott. Majd másutt bukkan fel, de az is csakhamar elsodródik. Marcus Aurelius
6. Embernek lenni annyit tesz, mint haladni, vándorolni az időben. Minden másodperc olyan, akár egy sziget, ahova hajótöröttként érkezünk, és ahonnan azonnal tovább sodor az ár. Minden pillanatban újabb, sosem látott szigetre érkezünk. Életünk során összeadódnak, órákká, holnapokká, évekig dagadnak a pillanatok.
7. Az emberek szeretnek magukra az időben mozgó pontokként tekinteni, de szerintem épp az ellenkezője igaz. Mozdulatlanok vagyunk, és az idő halad keresztül rajtunk, átfúj, mint a hideg szél, ellopja a melegségünket, és elhagy minket kirepedezve és megfagyva.
8. Az életünk olyan, mint a hömpölygő folyó. Ha megpróbáljuk megváltoztatni az irányát, egy ideig csak csapkodunk, aztán elsüllyedünk a vízben, ami tele van üledékkel. Alberto Villoldo
9. Ez az idő. Meghitt és bensőséges. Ellenállhatatlan ereje magával ragad. A másodpercek, órák, évek rohanása az élet felé lendít bennünket, majd a semmibe taszít... úgy lakunk benne, mint hal a vízben. Létünk időben való létezés. Az idő monoton éneke táplál bennünket, kitárja előttünk a világot, felzaklat, megrémiszt, elringat. Carlo Rovelli
10. Az idő nem áll meg, elfolyik, akár a víz a patakban vagy a folyóban, (...) az élet órái sebesen futnak éjszaka is, míg az ember alszik.