Megadni magunkat annak, ami a sorsunknak látszik, egyáltalán nem méltóságteljes belenyugvás (...), hanem a gyávaság egyértelmû jele.

Kapcsolódó idézetek

1. Normálisnak lenni nem erény, hanem a gyámoltalanság jele.
2. Nem bûn elkerülni a biztos pusztulást. (...) A gyávaság talán még nem egyenlő a kegyetlenséggel.
3. A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak. Csernus Imre
4. Kegyetlenség reményt adni akkor, ha nincsen rá ok. Csak csalódáshoz vezet, nehezteléshez, haraghoz, csupa olyan érzéshez, amelyek még jobban megnehezítik az amúgy is nehéz életünket.
5. Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni érzéseket. Márai Sándor
6. A megfontoltság sokszor csak a gyávaság leplezése és képtelenség a játszma befejezésére. Katja Kettu
7. A félelem nem a gyávaság jele. A félelem az, ami lehetővé teszi, hogy bátrak legyünk, és megadja azt a kegyet, hogy szembeszálljunk az élet adta kihívásokkal. Paulo Coelho
8. A gyávaság, tudod, olyasmi, amiért öregkorában fizet meg az ember. Csak akkor kezdünk visszagondolni azokra a dolgokra, amelyeket megtehettünk volna, de nem tettünk meg. A saját, nyugodt biztonságos életünk egyszer csak végeérhetetlen ürességnek, veszteségek sorozatának látszik. Annyi minden lehetett volna, de semmi sem lett. (...) Most már tudom, a szerelemhez erő kell. Bátorság kell hozzá, hogy szeretni tudjunk. Susanna Tamaro
9. Van, hogy a tolerancia gyávaságból fakad. De ettől még az intolerancia nem a bátorság jele.
10. Erő kell ahhoz, hogy tudj várni. Az pedig a gyengeség vagy a gyávaság jele, hogy lépünk, amikor nem kéne.