- Mégis mikor öregedtünk meg? - Én mindig öreg voltam (...). De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim, legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn, de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rám mosolygott a nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam, és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem. (...) Megöregedni nem szégyen (...). Azt ki kell érdemelni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem volt sok örömöm az életemben. De néha boldog voltam, és ezért nem fáj, ha arra gondolok, hogy öregszem. Rejtő Jenő
2. Az öregedésről, öregségről sok szépet, jót, emberit írtak, költőit is jócskán. Egyszer mindenki találkozik vele, ha eleget élhetett. Elkerülhetetlen, ezért szükségtelen aggályoskodva foglalkozni vele. Minden természetes, ami elkerülhetetlen. Meg kell élni, elviselni. Bár néha nem könnyû!
3. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de egyáltalán nem aggódom a korom miatt. (...) Miért is kellene bárkinek aggódni a kora miatt? Nem tudunk ellene mit tenni, nem leszünk fiatalabbak. Nem aggaszt, csak ki akarom élvezni az életet. Szerintem a kor jó dolog, mert egyenlő azzal a tapasztalattal, amit megéltél, és én az összes tapasztalatot, amelyre szert tettem az életem során, az előnyömre használom. Freddie Mercury
4. Voltam már kislány, szerelmes, feleség, anya, szerető, elvált asszony, számûzött, pincékben bujkáló menekült, voltam úriasszony és bőrgyári munkás - sokféle szerepet játszottam, de az öregség a legnehezebb. Ezt nem csak azért nehéz eljátszani, mert méltatlan, hanem mert belül nem öregszik az ember. Ha belül is öreg lennék, sokkal könnyebb lenne. Észre sem venném, hogy megöregedtem. De így meglepődök magamon. Belenézek a tükörbe, és azt kérdem: ki ez? Müller Péter
5. Sosem gondolkodtam a jövőn. Arra, hogy megöregszem. Mert talán a jövő sosem volt kegyes a hozzám hasonlókhoz (...). De hirtelenjében a jövőm nagyon is valóságosnak tûnik. És megöregedni nem csak elkerülhetetlen, hanem most már vonzó is.
6. Megöregedtem talán mégis, jobban, mint az asszonyok a bolt előtt, ijedezek és nem bízom semmiben, röhögök már csak sopánkodás helyett, mint egy középkori bolond, csak nem látom a lánc másik végét, mégis azt hiszem, mindannyian így öregedünk meg. Horváth László Imre
7. Nincs szebb dolog a világon egy méltóságteljes, szép érésnél. Minél idősebb egy ember, az arca és a személyisége annál izgalmasabb. Szörnyûnek találom, hogy sokan leírják azokat, akik megöregedtek, és azt sem értem, miért mondjuk azt a ráncokra, hogy csúnyák. Nem tesz jót a társadalomnak, hogy az öregedésre rossz dologként gondolunk, mert úgyis jön, és nem tehetünk semmit ellene.
8. Ha megöregszem, megőszülök, kihullik az összes fogam, öreg leszek és csúnya, akkor is szeretni fogsz? Tudom, hogy igen. De ha te öregszel és csúnyulsz meg, én nem foglak szeretni. Vonz az új, és irtózom a régitől. Mégis, ha arra gondolok, hogy ketten együtt, szép lassacskán is megöregedhetünk, az valahogy szépnek tûnik.
9. A szégyenkezésre természetesen szükség van, így kívánja meg az illem. És ezt várják el egy nőtől. Nekünk nőknek sok érzelmet kell megjátszanunk, amit valójában nem érzünk... azt viszont nem bírom elviselni, ha olyasmit kell mondanom, amiről egyértelmû, hogy másképpen gondolom. Mi értelme van ennek az alakoskodásnak? Ha a világ egy bizonyos módon bánik a nőkkel, felesleges megjátszani az ellenkezőjét. Nem, sosem szégyenkeztem. Egy csöppet sem. Sőt, minden jogom megvan, hogy büszke legyek mindarra, amit elértem... persze, ezt nem kürtölhetem szét ezekkel a szavakkal. Ki tudja, mit szólnának az emberek... George Bernard Shaw
10. Sosem féltem az öregedéstől, a haláltól sem: ami megkezdődött, végződik is egyszer. Ami meglepett, az édes és simogató felismerés volt: nekem az öregedés csak ad. S hogy fejében beleszánt sima bőrömbe vagy nehézkessé teszi a mozgást? Alig számít annak a derûs békének a birtokában, amellyel az ember a tükör helyett önmagával néz szembe. Szabó Magda