Mégiscsak luxusnak találom, fölöslegesnek, így bosszantónak, hogy a betegségre kell használnom az erőimet. Miközben nincs választásom. Még szerencse.

Kapcsolódó idézetek

1. Meglehet, nem is olyan értékes az én időm, de tény és való: rettenetesen szenvedek, valahányszor úgy látom, hiába vesztegettem. Italo Svevo
2. Kiáltanom kellene; és én nem bírok, az élet nem éri meg azt a fáradságot, amelybe a fenntartása kerül. Georg Büchner
3. Az a szép, ha látjuk, hogy valakinek valamije nincs, ami pedig nekünk megvan, s ettől szenved; akkor mondhatjuk el: lám, én szerencsésebb vagyok, mint ő. Ugyanaz az eset, mint az egészségnél: csak akkor ismerjük fel értékét, ha betegek vagyunk. Donatien Alphonse Francois de Sade
4. Hiszem, hogy a sorsom sajnálja a sorsát.
5. Az orvosok a túlélési hányadot tudják emlegetni. Hogy egy év meg két év, mintha csak ez számítana. De mi értelme van így túlélni akkor, ha túl beteg vagyok ahhoz, hogy dolgozzak, hogy rendes kaját egyek, vagy hogy szerelmeskedjek. Amennyi idő még hátravan, azt a saját házamban akarom tölteni, a saját ágyamban akarok aludni. Nem akarom, hogy napi 3 tucat tablettát tömjenek belém, hogy kihulljon a hajam és hogy még az ágyban felüléshez is gyenge legyek. Nem akarom az émelygést, amitől mozdulni sem lehet (...), én meg közben csak egy haldokló roncs volnék, akit gépek tartanak életben. Csak hogy húzzuk az időt? Nem, nem! Ti is csak úgy emlékeznétek rám. Ez a legrosszabb benne.
6. A pénzhiány már az egészségemet veszélyeztette, s ebbe nem akartam belenyugodni. Felháborított, hogy annyit kell gályázni, csak azért, hogy egyek, miközben azért kell ennem, hogy tudjak dolgozni.
7. Ha tudok másoknak segíteni, abból én is erőt merítek. Ha viszont állandóan a magam szerencsétlenségével foglalkoznék, ellepne az önsajnálat, nem jutnék túl a nehéz időszakokon. Margitai Ági
8. A fájdalom kétféle. Van az, amelyik erőssé tesz, meg a haszontalan, ami csak szenvedést okoz. Nincs türelmem a haszontalanhoz.
9. A jó lehetőségei korlátoltak e földön. Az életet meg kell szépíteni, különben elviselhetetlen. Márai Sándor
10. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.