Megkettőztem szívem és semmit nem tagadtam. Szerelmem alkotott képzeletet és valót, S én voltam, ki hevet, formát, értelmet adtam S örök sorsot neki, aki bennem ragyog.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerettem. És ujjongtam, hogy szeretni tudok, szerethetek. Nincs más ezen kívül, ami ennyit adhat s mindent elvehet, ragyogás ez, nélküle színtelen voltam s lennék. Vavyan Fable
2. Eddig csupán egyetlen dolog létezett, ami nélkül nem bírtam élni, most kettő lett. Szeretetem nem oszlott meg közöttük; nem olyan fajta volt. Sokkal inkább mintha megnagyobbodna a szívem, abban a pillanatban kétszeresére nőtt. És teljesen betelt. Stephenie Meyer
3. Örök életre szerződtünk, hiszem, vagyis merem, Hogy megtaláltam benned, akire vágyom: a másik felem. Napról-napra erősebben lüktet ez a szív, Bízom benne, az érzés összeköt, akár egy híd. Annyi apró öröm ér, büszkén kürtölöm a világnak, Jobb ember lett belőlem, virágot a virágnak.
4. A szívemben tomboló érzések szerelemmé váltak.
5. Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot. Dante Alighieri
6. Az én szerelmem nem a szépségből született. Ilyesmihez nekem semmi közöm nincs, hogy is keveredhetnék ilyesmibe. Csakhogy egy másféle szerelem, mely bátortalanul, hosszú ismeretség után, a szenvedések kohójában jött létre, az állhatatosság kovácsolta ki, a tiszta szeretet révén vált tartós ötvözetté, kiállta az értelem próbáját, s a végén magától bontakozott ki hibátlan teljességében, ez a szerelem nevetett a szenvedélyen, mely forrón lobban fel, s hirtelen kialszik; ez a szerelem, ez kötött le engem; és bármi is támad fel, akárhogy táplálja, akárhogy széthúzza, azt nem szemlélhetem érzéketlenül. Charlotte Bronte
7. Szerelmessé tettél, Nem én tehettem róla, Vágyat ébresztettél, S végig tudtál róla.
8. Egész életemben ismertem a fájdalmat, de ez most számomra is újdonság. Nem rossz vagy csúnya dologból született. Ezt a fájdalmat a szépség kovácsolta (...). Ezt a fájdalmat magamhoz ölelem. Két kézzel kapaszkodom bele, olyan erősen, ahogy csak bírok, mert sosem akarom elfelejteni a szerelmet, amit iránta érzek. Ez a szerelem számomra örökké ilyen marad: A fájdalom szépsége.
9. Szerelem: az enyémmé épített külső, a részletekben magamba vont egész. Nádas Péter
10. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyûjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet. Fekete István