Megszületni nem volt túl nehéz, Nem kellett hozzá még túl sok ész, De nem felejtjük azt a szép napot, Mikor kis kezünk egy szalagot kapott.

Kapcsolódó idézetek

1. A születésnap nem csak az ünnepeltről szól. Hiszen mi vajmi keveset tettünk ahhoz hozzá, hogy meglássuk a napvilágot. Na jó, azért a szülőcsatornában kepesztettünk rendesen, és a tüdőnkből először felszakadó zengő sírás se volt akármi, de mégis. Elsősorban szüleinket illeti köszönet, hogy a gyermekáldás mellett döntöttek.
2. Egy gyermekkor, ha nem sanyargatnak, nem okoznak gyakori fájdalmat, csak szép lehet. Káli István
3. Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj. Arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk, s játsszunk még tovább, játsszunk még tovább. LGT
4. Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet. Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet. S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába. LGT
5. Lehetőséggel születtél. Jósággal és bizalommal születtél. Eszmékkel és álmokkal születtél. Nagysággal születtél. Szárnyakkal születtél. Nem arra szántak, hogy mássz, hát ne tedd. Szárnyaid vannak. Tanuld meg használni őket, és repülj! Dzsalál ad-Dín Rúmí
6. Az élet néha egyszerûbb, mint hinnénk. Megszületünk, meghalunk, a kettő közt meg - ha szerencsések vagyunk - nevetünk, és máris megéri az utazás.
7. Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot. Dean Ray Koontz
8. Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.
9. Egy gyermeket világra hozni a legnagyobb áldás, amit asszony megélhet, nincs, amihez az érzést hasonlítani lehetne. Míg elsőszülött fiamat nem tartottam a karomban, én magam sem tudtam elképzelni. Azt nyilván igen, hogy anya leszek, de hogy a születés ennyire megváltoztatja az életemet, arra álmomban sem gondoltam. Egész lényem, eddigi mivoltom megszûnt, átértékelődött a világgal együtt. Hirtelen megelevenedtek a színek, ízesebbek lettek az ételek, teljesebb a szerelem, mintha egy varázslatos kör burkolta volna be a mindennapjaimat, boldog voltam, hosszú idő után először nem éreztem magam magányosnak, nem hittem értelmetlennek a létezésemet, mert a lelkem eggyé vált a gyermekével, és ez egy hatalmas erő, olyan kötelék, amit semmi más nem adhat egy nőnek.
10. Ha nincs is szalaggal átkötve, az élet attól még ajándék. Szőcs Henriette