Mi az élet tûzfolyása? Hulló szikra melege. A szenvedelmek zúgása? Lepkeszárny fergetege. Kezdet és vég egymást éri, És az élet hû vezéri, Hit s remény a szûk pályán, Tarka párák s szivárvány.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet (...) virág és tőr, az élet az, hogy mindent pirosnak látunk, aztán mindent kéknek, az élet a gyûlölet és a szerelem, a bûbájos és elragadó gyûlölet és a kegyetlen szerelem. Anatole France
2. Az élet nem több, mint egy rövidke sóhajtás az örökkévalóságban, egy lepke kósza szárnycsapása, egy apró villanás, amely máris kialszik a mélységes sötétségben, olyan győzelem, amely magában hordozza a vereséget, egy olyan út, amely bármennyit tekereg is, végül elkerülhetetlenül a szakadékba torkollik, olyan mosoly, amely könnyekbe fullad. Jose Rodrigues dos Santos
3. Leszek a tûz, mi megperzseli szíved, Leszek az eredben a dobbanás, Leszek a fény, a mindent elnyelő, Leszek a bûn s a feloldozás.
4. Mikor az élet tüze pislákolva kihamvad, a hamuban marad egy utolsó szikra. Azután az is elfut, kihuny, és jön a hideg... Az az utolsó szikra foglalja magában a megtett út minden tapasztalatát. Leonyid Leonov
5. A szerelem meg közben tombolt bennem, tudod, hogy van ilyenkor. Mint az áradó folyam. Ha szabad folyást kap: szépen lecsendesül, lefolyik az ár. Ha gát zárja el, vagy keskeny völgybe szorul: bőgve tajtékzik, és az eget ostromolja. Bárány Tamás
6. A reménység elhagyott, Csak te vagy hû, csak te vagy társ, Szûnhetetlen gyötrelem, Tél a szívnek, tél az észnek, Kétségbeejtő szerelem, Csak te nem hagysz, s mint sötét por, Mint felhő a vész elől, Hasztalan fut szûm előled. Vörösmarty Mihály
7. Vagy ahogy a tûzvész jön, amit egy eldobott cigarettavég vagy észrevétlen szikra szít: úgy jön, összevissza, ez a szerelem, úgy gondolok rád, végtelen Szabó Lőrinc
8. Az élet törékeny jószág, gyenge próbálkozás, néhány előfeltétel véletlen találkozásából eredő csoda, nyugtalan kis örvény abban a félelmetes folyamatban, amely a termodinamika törvényei szerint zúdul tova hatalmas medrében. Az idő és világegyetem hideg, sötét, néma végtelenségében az élet nem (...) több, mint egy kis rózsabimbó, de makacs és szívós.
9. Az élet néha zûrös tud lenni, akár véget ér egy kapcsolat, akár kezdődik valami új és csodálatos. A múltba visszatekinthetünk, de csak a jövő visz előre.
10. Az élet olyan, mint valami folyó: rohanó, lüktető víz, emelkedik és alázuhan és keskeny szorosokon, örvényeken, szirteken keresztül keresi az útját a távoli tenger felé. Minden ember szereplője a történetnek. Az egyik élet találkozik a másik élettel, aztán tovább folyik. Alig egy-egy pillanatra találkoznak - és a folyó folytatja végtelen útját a távoli tenger felé.