Mi, emberek, mazsolák vagyunk még, újoncok a fajok között, még a százlábú is leelőz minket. De ha azt vesszük, milyen sebességgel irtjuk a többi fajt, jobban vigyázhattak volna. Ha van eszük, felfalnak minket, mihelyst lejöttünk a fáról.

Kapcsolódó idézetek

1. Elsősorban emlősök vagyunk, és csak másodsorban emberek, és még ha el is felejtjük azt, hogy emlősök vagyunk, az éhes vadállati ösztöneink akkor is felülírják az emberi mivoltunkat. Orson Scott Card
2. A tanulásnak van szigorú alternatívája: az evolúció. Ha egy faj unos-untalan nekirohan a sziklafalnak, akkor kihal, és mások foglalják el az életterét. Esetleg haszonállatként tenyésztik, mert könnyebb bánni az ilyen ostoba jószággal. Ez is egy opció, csak sajnos az evolúció nagyon lassan termeli ki az új megoldásokat. Az ember legnagyobb előnye, hogy az eszével fel tudja gyorsítani ezt a folyamatot.
3. A fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyû nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött. Réczey Kata
4. Nem hinném, hogy fajunk sokáig fenn fog maradni. Mintha nem abból a fából faragtak volna bennünket, mint a teknősbékákat - ők sok százmillió éven át léteznek ugyanabban a formában, sok százszor hosszabb ideje, mint mi. Egyik neme vagyunk egy rövid életû fajnak. Unokatestvéreink már mind kihaltak. Mi magunk meg kártevők vagyunk. Az általunk elszabadított környezeti és éghajlati változások pusztítóvá váltak, és aligha fognak bennünket megkímélni. A Földnek ez csupán lényegtelen, átmeneti üzemzavar lesz, de nem hiszem, hogy mi sértetlenül megússzuk, annál is kevésbé, mert tény, hogy a közvélemény és a politika inkább a homokba dugja a fejét, mint a strucc, s nem vesz tudomást a ránk leselkedő veszélyekről. Mi vagyunk talán az egyetlen faj a földkerekségen, amelyikben tudatosul egyedei halálának elkerülhetetlensége: félek, hogy hamarosan annak a fajnak is nekünk kell majd lennünk, amelyik tudatosan végignézi vesztének közeledtét, vagy legalábbis a maga civilizációjának pusztulását. Carlo Rovelli
5. Bármilyen büszkék vagyunk is rá, hogy uralkodunk a természet fölött, még mindig áldozatai vagyunk a természetnek, mivel még nem tanultuk meg, hogy önmagunkat ellenőrzés alatt tartsuk. Lassan, de látszólag kikerülhetetlenül haladunk a pusztulás felé. Carl Gustav Jung
6. Mi mindannyian, az összes élőlény ezen a bolygón, az emberek és a négylábúak, a madarak, a rovarok, a hüllők és a halak, mindnyájan elég közeli rokonságban állunk egymással, a köztünk lévő számos különbség ellenére: hisz (...) mind egyformán azon igyekszünk, hogy jó legyen nekünk, se túl meleg, se túl hideg, és valamennyien, kivétel nélkül megpróbálunk vigyázni magunkra, és óvakodni mindentől, ami vág, mar vagy szúr. Hisz mindannyiunkat nagyon könnyû elpusztítani. Ámosz Oz
7. Mi vagyunk azok a lények, akik optimalizálni tudnának mindent, hogy itt mindenki piszok jól éljen, mind növények, mind állatok, mind emberek. Mi megkaptuk ezt a bizalmat, és ehhez képest felzabálunk mindent ész nélkül.
8. Az emberi gonoszság az, hogy abban a pillanatban, amint észreveszünk egy különbséget, máris megkérdezzük, melyik jobb és melyik rosszabb. Ez hülyeség. Ez lehet az emberi faj vége, talán pont emiatt fogunk kihalni. Mert ha észrevesszük, hogy egy kicsit más az, akit úgy címkézünk, cigány, akkor azonnal azt mondjuk, hogy ő rosszabb, mint mi vagyunk. Õk meg azt mondják, mi vagyunk rosszabbak, mint ők. És akkor harcolhatunk vég nélkül, fehérek a feketék ellen, nők a férfiak ellen. Feldmár András
9. A bolygó sokkal több nálunk, és meg tudjuk, sőt meg kell "menteni", legalábbis küzdenünk kell azokkal, akik veszélyeztetik a többi fajt, melyekkel osztozunk a Földön. Ehhez alázatosabbnak kell lennünk a természettel, és hátralépve több teret engedni neki.
10. Az emberiség előtt még óriási út áll, amelyen egyelőre alig milliméter töredéknyit tett meg. Õsemberek, emberszabású majmok vagyunk azokhoz képest, akik utánunk következnek.