Mily vad a gyûlölet - s a szerelem! Vad szerelem! Szerelmes gyûlölet! Ó, semmiből fogantatott valóság! Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság! Ó, szépségek förtelmes káosza! Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst, Virrasztó álom, sorvasztó öröm: Ilyen szerelmem! - s épp ezt gyûlölöm!

Kapcsolódó idézetek

1. Mily vad a gyûlölet - s a szerelem! Vad szerelem! Szerelmes gyûlölet! Ó, semmiből fogantatott valóság! Ó, terhes semmi! Ó, komor bohóság! Ó, szépségek förtelmes káosza! Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst, Virrasztó álom, sorvasztó öröm: Ilyen szerelmem! - s épp ezt gyûlölöm! William Shakespeare
2. Szerelem? Bûvös gyûlölet És gyûlöletes bûvölet; Törvénytörés törvénye és Törvényszerû törvényszegés; Biztonság, mely vak félelem, Reménység, mely reménytelen; Õrült elméjû bölcselet, S mindennél bölcsebb őrület...
3. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
4. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
5. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
6. Gyûlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel, Gyûlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel, Gyûlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre, Gyûlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle. Gyûlölöm, gyûlölöm, ha hazudsz, és azt is gyûlölöm, ha nem, Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem. Gyûlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém, S gyûlölöm, hogy nem gyûlöllek egy cseppet sem, Szemernyit sem, nem gyûlöllek én.
7. Gyûlölet: az a mélységesen banális mechanizmus, hogy kivágom azt a fát, amire nem tudok felmászni. Gyûlölet: mélyebbeket gondolunk felőle, mint amilyen csekélyben tanyázik az egész. Gyûlölet: paradox szerelmi vallomás: olyan szeretnék lenni, mint te, de nem és nem tudok, tehát dögölj meg, mert elérhetetlenül szép vagy, ne legyél, ne lássalak! Gyûlölet: útjelző táblákkal gazdagon ellátott, eltéveszthetetlen, kövezett út az őrülethez... Minden valamennyire markáns ember felizzítja az effélére hajlamosak gyûlöletét: ez a minőség fonák visszaigazolása. A valamilyenségnek ez az ára. Ugyanők viszont azt is megkapták ajándékba, hogy aki szereti őket, az borzasztó nagyon. Nincs langy középút, mert az a középszeré. Ami engem illet, igyekszem minél láthatatlanabbá válni azok számára, akiket kínoz a létem. Ugyanis, ha bármi módon reagálok a gyûlöletre, létrejön az ördögi kör; ez ellen egyetlen humán védmódszer van: az, hogy megszakítjuk a láncot. Ki lehet állni a pástra, de minek?! A butaság nem vitaképes; nem más, mint elemi erő: hülye leszek pert indítani a földrengés ellen. Vavyan Fable
8. Minden szerelemben van gyûlölet. Az ember nem tehet róla. Hozzá van kötve ahhoz, akit szeret, elveszti szabadsága egy részét, és rugdalózik ellene. De miközben rugdalózik a saját szabadsága elvesztése miatt, megpróbálja kényszeríteni a másikat, hogy az utolsó cseppig adja fel a szabadságát. A szerelem óhatatlanul gyûlöletet szül. Amíg csak ezen a földön élünk, a szerelemben mindig lesz gyûlölet. Lehet, hogy éppen ezért élünk a földön: hogy megtanuljunk gyûlölet nélkül szeretni.
9. Ó, bár láng vagy virág volna a szerelem, Bár az élet ne volna szertelen, Bár ne volna vágynál szánandóbb a halál, S bár ne volna mind egyforma, szûk verem. Algernon Charles Swinburne
10. Lehetne szerelem... száz is, ezer is. Bármennyi. Lángoló, szép, kellemes, magával ragadó. Lehetne fájó, felkavaró, szenvedélyes vagy csendes. Lehetne bármilyen, lehetne bármennyi. Lehetne szerelem. De már nem lehet. Már nincs szerelem, nincs lángolás. Már te vagy. Csak te. A mindennél több, a mindennél szebb. A rendkívüli, az egyetlen, a felkavaró. A fájdalmas, a csodálatos, a kívánatos. A mélység és a magasság, a vihar és a csend, a pillanatnyi és az örök. A minden. Csitáry-Hock Tamás