Milyen kevés kellett (...) a boldogsághoz! Elég volt egy szó, hogy az ábrándok és az élni akarás örökké leomló homokvárait újra építeni kezdjék.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem nehéz újjáépíteni az életet. (...) Elég, ha tudjuk, hogy ugyanannyi az erőnk, mint annak előtte. És a javunkra fordítjuk. Paulo Coelho
2. Nincs mód kitérni a változás elől. Az állandóság gondosan felépített álma csak annyit ér, mint a homokvár a tengerparton. Még a dagályig sem tart ki: szétmállasztja a nap, és reggelre jóformán nyoma sem marad. Joanne Harris
3. A boldogsághoz csak egypár mondatot kell meggyőződéssel kimondani - de e mögött a pár mondat mögött rengeteg, kőkemény, átdolgozott óra van. Sok-sok fájdalommal, akár sírással. Csernus Imre
4. Elég egy áldott, bátor lendület, Átnyúlni éltünk átkai felett, Elég a békességből egy atom, Mellyel viharzó lelkem altatom, Egy tiszta mag, miből a jó öröm Örökélő csirája így kikel, - A boldogsághoz olyan kicsi kell. P. Jánossy Béla
5. Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek, S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek. (...) Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk, S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk. Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk, És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
6. Rombolni könnyû. Új életet építeni abból, ami megmaradt, az az igazán nehéz.
7. Ha két ember boldogan akar élni, szót kell érteniük egymással. Egymásban megfürödve és egymással megszépítve termetüket. Boldizsár Ildikó
8. Hiába valósult meg teljesen, amire oly soká vágyódott - nem volt egészen boldog. Vágyainak a megvalósulás, hamar megérezte, egy homokszemet adott csak a boldogságnak abból a hegyéből, amelyre számított. A beteljesülés megmutatta az örök tévedést, amelybe azok esnek, akik a boldogságot vágyaik teljesüléseként képzelik el. Lev Tolsztoj
9. Az élni akarás pókhálóból van szőve. Olyan kevés, olyan hihetetlenül kevés elég ahhoz, hogy az ember a határ másik oldalára kerüljön, ahol minden elveszti értelmét: a szerelem, a meggyőződés, a hit, a történelem. Milan Kundera
10. - Mivel töltöttem az életemet? (...) Csak most, nyugdíj előtt teszem fel magamnak ezt a kérdést. Elégedjek meg azzal, hogy mind a négy unokám többé-kevésbé jól funkcionál? (...) Mintha az egész életemben homokvárat építettem volna, amelyek most egymás után dőlnek össze. - De hát homokvárakat azért épít az ember, hogy lerombolhassa őket, és aztán újakat építsen! (...) Az építés a legjobb az egészben! Katarina Mazetti