Mindannyian képesek vagyunk tanulni a hibáinkból. A múltból tanulni azonban nem ugyanaz, mint tetteink túszaként élni. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat, és újra kell kezdenünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt gondoljuk, hogy bûneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik - mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.
2. Nagyon sokat tanulhatunk a múltból. Könnyen elfelejtjük a leckét, ügyesen eltemetjük a hibákat, úgy érezzük, mintha sosem követtük volna el őket, és így újra meg újra ugyanazokba a tévedésekbe esünk.
3. Néha nem tudjuk a múltat egyszerûen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.
4. Mindenkinek van múltja, de a múlt már elmúlt. Az ember tanulhat belőle, de meg nem változtathatja. Nicholas Sparks
5. Nem egyszerû hátrahagyni a múltat, mindent elfelejteni, ami egykor volt. Néha újra át kell élnünk egy élményt ahhoz, hogy tudjuk, hogy az egykor meghozott döntésünk valóban helyes volt-e.
6. A múltat nem lehet elfelejteni. Csak túl lehet lépni rajta. Hátra lehet hagyni. Hogy az lehess, akinek eleve lenned kéne, nem pedig az, akinek a történtek miatt érzed magad.
7. Az a legjobb, ha a múltat a múltban hagyjuk, ha továbblépünk. Tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor egy olyan jövőbe lyukadunk ki, amit sosem választanánk. A múlt már megíródott, nem változtathatunk rajta, megtörtént, ami megtörtént. De a jövőről még dönthetünk a jó vagy rossz irányba.
8. A múlton nem lehet változtatni, de úgy gondolom, ez nem is baj, mert valamiből tanulnunk kell.
9. A "múlt" sok mindenre használható. Büntethetjük vele magunkat, levezethetjük, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk. De a "múlt" rengeteg tapasztalatot rejt önmagunkról. A "múltnak", a szenvedéseknek pozitív értelme is lehet. Ha ezt megértjük, ugyanazzal a "múlttal" más emberekké válhatunk. De ehhez el kell fogadnunk, hogy nincs múlt, csak a jelen van. Vagyunk valamilyenek. És döntés kérdése, hogy másmilyenek legyünk. Szendi Gábor
10. Abszolút nem osztom azt a véleményt, miszerint ami egyszer lezárult, azt örökké le kell zárni, a múltat a hátunk mögött kell hagyni. A múltunk a jelenünk része. Ott van a gondolkodásunkban, az érzelmeinkben, húzzuk magunk után, és sok mindent felhasználhatunk belőle a későbbiek során.