Mindannyian szabályokat állítunk fel magunknak. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy kik vagyunk, és amikor megszegjük ezeket a szabályokat, azt kockáztatjuk, hogy valami ismeretlenné válunk. Ez valami új kezdete? Vagy a vég kezdete?

Kapcsolódó idézetek

1. Mi hozzuk a magunk szabályait, ezek határozzák meg, hogy mik vagyunk. Így a szabályok elvesztésével önmagunkat is elvesztjük és ismeretlen lényekké leszünk.
2. Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. (...) Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.
3. Vannak dolgok, amiket ismer az ember és vannak dolgok, amiket nem. Az ismert és az ismeretlen között pedig ajtók vannak - ezek vagyunk mi. Jim Morrison
4. Ez vagy az megváltozik körülöttünk, könnyebb lesz vagy nehezebb, hol így, hol úgy, de igazán semmi sem lesz másként. Én ezt így gondolom. Meghoztuk a magunk döntéseit, elindítottuk az életünket és az megy a maga útján, amíg egyszer vége nem szakad.
5. Az élet szabályai nem mindig egyértelmûek. Vannak íratlan szabályok, újraírható szabályok. És amikor már azt hitted, ismered a szabályokat, valami közbejön, ami teljesen átírja a játékot.
6. Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bûn, és ha van bûnhődés, jár-e mindenkinek a bûnök bocsánata is?
7. Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
8. Ha élünk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk ösztöneinket, és harcolunk legbelsőbb vágyaink ellen, minden kiszámíthatatlanná válik. Hová vezet mindez? A változásoknak mikor lesz vége? Ez az átalakulás áldás? Vagy átok? Azok számára, kik rettegnek attól, mi rájuk vár, a legfontosabb kérdés: tudunk-e valaha változtatni azon, amik vagyunk?
9. Az ismeretlen mindig félelmetes, mégis valódi izgalmakat rejt: mennyit érünk, milyen erősek vagyunk, tudunk-e tanulni egy sorsleckéből, képesek vagyunk-e alkalmazkodni, ha a végzet rendező keze kiszakít a megszokott környezetből, amelyre egyébként oly sokat panaszkodunk?
10. Szeretnénk hinni, hogy minden gyermek ártatlanként születik a világba. Csak a legjobb dolgokat tanulja meg. De bármennyire is próbálkozunk, eljön az a nap, amikor a gyerekünk olyasmit tesz, ami meglep bennünket. Olyasvalaki lesz, akit nem ismerünk meg. Azt kérdezzük, ki ez az ember?