Az ismeretlen mindig félelmetes, mégis valódi izgalmakat rejt: mennyit érünk, milyen erősek vagyunk, tudunk-e tanulni egy sorsleckéből, képesek vagyunk-e alkalmazkodni, ha a végzet rendező keze kiszakít a megszokott környezetből, amelyre egyébként oly sokat panaszkodunk?

Kapcsolódó idézetek

1. Különös, kifürkészhetetlen dolog a végzet (...). Gyakran azt hisszük, ismerjük rendeltetését, de az égiek mindig tartogatnak számunkra meglepetést.
2. Más dolog az ismeretlentől való félelem, és megint más az attól való félelem, amit már ismerünk. Az ismeretlen, még ha veszélyesnek látszik is, határozatlan, és a tőle való félelmen önfegyelemmel vagy éppenséggel különböző trükkökkel úrrá lehet lenni. De ha az ember tudja, mi áll előtte, nem sokra megy a fegyelemmel meg a lélektani salto mortalékkal. Erich Maria Remarque
3. Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe - akár akarjuk, akár nem. Paulo Coelho
4. Mert amitől félek, az ismeretlen. Csak azt tudom, hogy nagyon jó is lehet belőle és nagyon fájdalmas is. De egyik sem riaszt vissza. Bele merek ugrani. Hiszen nem az a lényeg, hogy nagyon jó vagy nagyon rossz lesz, hanem az a lényeg, hogy a végén el tudjak számolni önmagammal. Csernus Imre
5. Mennyire ismerjük a jövőnket? S főleg, hogy mennyire formáljuk mi magunk, s mennyire alakítják a külső körülmények életünk eseményeit. Mi az, amit hoztunk magunkkal, s mi az, amit varázshatalmunkkal mi magunk idézünk meg? Meddig van eltervelve a sorsunk? És mennyire ronthatjuk el az életünket? Müller Péter
6. A sorsok mindig érdekesek. Az ember megszokja a sorsát, azon belül megtalálja a magatartást a mindennaphoz és a lehetőségekhez..., s ez a képesség csaknem határtalan. Márai Sándor
7. Minden, ami ismerős, azt egyszer már túlélted. Azért ismerős, mert valahol találkoztál vele, nem bántott, túlélted. Tehát minden, ami ismeretlen, abban van a haláltól való félelemnek a veszélye. Ösztönből ott van bennünk, hogy ami ismeretlen, attól férünk. Steigervald Krisztián
8. Valahányszor azt hisszük, ismerjük a jövőt, még ha csak egy pillanatig is, az megváltozik. Néha a jövő pillanatok alatt teljesen megváltozik, és számunkra csak a következő lépés eldöntése marad. Dönthetünk a félelem mellett, hogy csak állunk ott, remegve, mozdulatlanul, a legrosszabbat feltételezve, ami történhet, vagy előrelépünk az ismeretlenbe azt feltételezve, hogy csodálatos lesz.
9. Az élet különös. Soha nem lehet tudni, kire milyen sors vár, hogy egy átlagos nap végén mi következik be.
10. Ha élünk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk ösztöneinket, és harcolunk legbelsőbb vágyaink ellen, minden kiszámíthatatlanná válik. Hová vezet mindez? A változásoknak mikor lesz vége? Ez az átalakulás áldás? Vagy átok? Azok számára, kik rettegnek attól, mi rájuk vár, a legfontosabb kérdés: tudunk-e valaha változtatni azon, amik vagyunk?