Ugrás a tartalomra
Minden dilemma döntések elé állít bennünket, azok pedig új dilemmákba ágaznak el. Minden választási lehetőségnek megvannak a maguk konzekvenciái, szándékolt és szándékolatlan következményei. Ha minden elágazást és az elágazások elágazásait végig kellene gondolnunk, afféle kombinatorikus robbanás következne be, azaz lehetőségek és hatások áttekinthetetlen vadonja állná utunkat. (...) A szociális és személyes természetû dilemmák többsége (...) automatikusan testi érzeteket kelt, kellemes vagy kellemetlen kísérő érzésekhez vezet. Ezek a szomatikus pecsétek bizonyos érzelmi értéket kölcsönöznek választási lehetőségeinknek. Ez az oka annak, hogy néhány elágazást már eleve kizárunk. A szomatikus pecsétek kezelhető mértékûre csökkentik az alternatívák számát.
Kapcsolódó idézetek
-
Akárcsak az utunkat, úgy a terheinket is mi magunk választjuk meg, miképpen azt is, hogy mikor vagyunk hajlandók megszabadulni tőlük. És az elengedés minden esetben megkívánja, hogy merjünk szembenézni érzéseinkkel, az elszalasztott pillanatok és a ki nem mondott szavak okozta fájdalommal.
Robert Lawson
-
Minden választásnak megvannak a maga következményei.
Libba Bray
-
Egyszerre nem választhatunk mindent. Így azután folyton az a veszély fenyeget bennünket, hogy megbénít a határozatlanság, megrémülünk attól, hogy helytelen lesz a választásunk.
Elizabeth M. Gilbert
-
Bármilyen kilátástalannak is tûnik a helyzet, bármilyen harc dúl a lelkünkben, mindig van választásunk. (...) Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.
-
Azt mondják, leolvashatóak a szándékaink; választjuk azt, ahogyan élünk. De mikor az élet nem úgy alakul, ahogy remélted, az elgondolkodtat. Volt egyáltalán választásod, vagy egyszerûen így kellett lennie? Mit befolyásolhatunk a döntéseinkkel, és mi az, ami egyszerûen a lényünkből fakad? Döntések... Az élet állandó szereplői. A döntés, hogy bátran továbbmenjünk, vagy meghátráljunk. Hogy megálljunk, és elszalasszuk az életet. Olykor azzal nyugtatjuk magunkat, nincs választásunk, pedig épp ellenkezőleg. Mindig van választásunk.
-
Minden döntés nehéz: a nagyobbak életveszélyesek. Érthető hát, hogy ide-oda kapkodunk tanácsért, marasztaló vagy külső indíttatásért. Tanácsot kérünk, segítséget várunk. De ilyen egyszerû segítség nem létezik. (...) Jó lenne másra hárítani a felelősséget, szétosztani a terhet, melyet jövőnk bizonytalansága mér ránk. Próbára tenni a kételyeket, amelyeket a választás kérdőjele kényszerít ki belőlünk. De a választás terhét nem lehet feldarabolni: jog és kockázat a mi vállunkat nyomja, és ami jön, azt is nekünk kell viselni.
-
Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy keserûek, dühösek vagy szomorúak maradunk. Vagy amikor nehézségekkel és bántó emberekkel kerülünk szembe, dönthetünk úgy is, hogy tanulunk a tapasztalatainkból, és továbblépünk, és vállaljuk a felelősséget a saját boldogulásunkért.
Nick Vujicic
-
Életünk minden döntésének következményei vannak, melyek némelyike előre nem látható.
Patricia Gucci
-
A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
-
A társadalomnak mindig meg kellene nézni, mi az, ami lehetséges. A kultúra ebből a lehetőségcsomagból általában valamit kiválaszt, de ha olyat választ, ami biológiailag nem optimális vagy kifejezetten tiltott, akkor a kultúra erőszakot, boldogtalanságot, mindenfélét eredményez.
Csányi Vilmos