Ugrás a tartalomra
Minden egyes apróság, amit elfogadunk vagy átveszünk, még több keresletet teremt. Más szóval a dolgok kényszeres elfogadása (a visszautasítással szemben) a pazarlás gyakorlatát erősíti. Akkor, amikor elfogadjuk, hogy vizet töltsön nekünk a pincér, amit nem is fogunk meginni, és hozzon egy szívószálat is, amit nem fogunk használni, azzal gyakorlatilag a következőt állítjuk: "A víz nem fontos" és "Kérem, gyártsanak még több eldobható szívószálat!". Amikor a hotelszobából elhozzuk az "ingyenes" samponos flakont, további olajkészleteket kell feltárni annak pótlására. Amikor passzív módon elfogadunk egy reklámanyagot, egy újabb fát vágnak ki valahol, hogy még több flyert készíthessenek, miközben mi azzal töltjük az időnket, hogy ide-oda rakosgatunk, majd újrahasznosítunk egy teljesen jelentéktelen dolgot.
Kapcsolódó idézetek
-
A reklámipar erői arra kényszerítenek, hogy egyre több holmit vásároljunk meg, amire nincs szükségünk. Az élvezetek délibábjaival csábítanak, melyek eltûnnek, mihelyt közeledni kezdünk feléjük.
Georg Klein
-
A pénz által gerjesztett növekedés-megszállottság csapdájába esve kényszeresen egyre olcsóbb és csúnyább dolgokat termelünk, melyekre nincs is szükségünk, miközben szenvedünk a gyönyörû, egyedi, személyes és élő dolgok hiányától. Cserébe ez a hiányérzet folyamatos fogyasztást generál, kétségbeesetten próbáljuk valamivel kitölteni a kapcsolataitól megfosztott anyagi környezetben levő ûrt.
Charles Eisenstein
-
Saját fogyasztásunk megnyirbálása az első és legfontosabb lépés a hulladéktermelés csökkentésében (hiszen amit nem veszünk meg, azt nem is fogjuk eldobni), ugyanakkor a fogyasztás nem pusztán a vásárláson keresztül történik. A mai társadalmunkban fogyasztókká válunk abban a pillanatban, amint kitesszük a lábunkat az ajtón és a kilincsre akasztott patyolatreklámot mustráljuk.
-
A csábításnak való ellenállás jelentős erőfeszítést és energiát igényel. Gondoljunk izomként az akaraterőre! Amikor megpillantjuk a sült csirkét vagy a csokoládés turmixot, az első, ösztönös reakciónk a "Nyami, ez kell nekem!" Ám a vágyunk legyőzéséért folytatott küzdelemben felhasználunk némi energiát. A csábítás elkerülése érdekében hozott összes döntésünk valamilyen mértékû erőfeszítéssel jár (mintha egyszer felemelnénk egy súlyzót), és ha folyamatosan használjuk, kimerítjük vele az akaraterőnket mintha újra és újra felemelnénk azt a súlyzót). Mindez azt jelenti, hogy ha egész nap nemet mondunk a csábításokra, akkor csökken a velük szembeni ellenálló képességünk - és előbb-utóbb elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat, és teletömjük a pocakunkat túrós tekerccsel, Oreo keksszel, sült krumplival vagy bármivel, amire éppen a fogunk fáj.
Dan Ariely
-
Arra kondicionálnak minket, hogy a szeretetet a pénztárcánkkal fejezzük ki. Így amikor valaki azt kéri, "fogd vissza a költekezést", az könnyen úgy csapódik le, mintha azt kérné, "szeress kevésbé".
William Powers
-
Minden beszerzésünk lehetőség arra, hogy hangot adjunk értékítéleteinknek a piacon. Valahányszor veszünk valamit, arra szavazunk, hogy abból a bizonyos dologból többet gyártsanak. (...) A kasszánál leadott szavazatunk ugyanolyan jelentőségteljes, mint a szavazófülkében az urnába dobott - minden vásárlásunk egy gazdasági szavazatot jelent. Használjuk hát okosan a pénzünket!
Tom Szaky
-
A "milyen rossz minden"-ről szóló üzenetek - például "az emberek 72%-a pazarolja a vizet", vagy "naponta tizenkétezer petpalackot dobnak a szemétbe" - nem segítik elő a változást. Sőt, inkább azt mondjuk ezzel az embereknek, hogy ez a normális. Mivel az emberek általában utánozzák a többséget, az efféle állítások inkább arra a viselkedésre bátorítják őket, amin változtatni akarunk.
Katie Patrick
-
A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem mûködik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.
-
Ha az embereknek nincs választási lehetőségük, az élet csaknem elviselhetetlen számukra. Ahogy a lehetőségek száma nő, mint ahogy fogyasztói kultúránkban is történik, a függetlenség, a szabályozás, a szabadság keveredése pozitívan és erőteljesen jelentkezik. A választási lehetőségek számának további növekedésével a negatív körülmények is jelentkeznek, és odáig szaporodnak, mígnem túlterheltnek érezzük magunkat. Ettől kezdve választásaink már nem szabadítanak fel többé, inkább gátolnak.
Barry Schwartz
-
Ha nem vásárlunk, úgy érezzük, kilógunk a sorból, alkalmatlanok vagyunk, és úgy általában gáz, amit csinálunk. Ezek az érzések arra ösztönöznek, hogy megadjuk magunkat a csábításnak, és kielégítsük a vélt szükségleteinket. Befolyásolhatóságunk irányítása óriási hatással lehet nem pusztán a fogyasztásunkra, de a boldogságunkra is. Elégedj meg azzal, amivel már rendelkezel!