Minden mocskos érzés édestestvére a szerelemnek: az önzés, az irigység, az uralkodni vágyás, a gyûlölet. Hát hol itt a tisztaság? (...) Nem jó a szerelmet tisztára mosni, mert kimegy a színe.

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, irigység, te számtalan gonoszság gyökere s az erények ölő férge! Minden más bûnnel (...) jár valami kellemes is, de az irigységgel semmi egyéb, mint kedvetlenség, harag és dühöngés. Miguel de Cervantes
2. Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyûlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
3. A szépség is kénytelen teret engedni az ember által teremtett, tolakodó és mindenütt jelen lévő rútságnak. Ahogy a szerelmet is elûzi a gyûlölet, a féltékenység és a bosszúszomj.
4. A szeretet és a gyûlölet nem ellentétesek egymással. A szeretet ellentéte a közönyösség. A gyûlölet szeretet, amely akadályokba ütközött, s ezért az ellentétes oldalára fordult. Alexander Sutherland Neill
5. A szerelem mindenre talál mentséget, csak az aljasságra nem. Az aljasság megöli a szerelmet, elnyomorítja a legtermészetesebb érzéseket is. Becsülés nélkül nincs igaz szerelem. Charlotte Bronte
6. Az irigységet sokan valami keserû, zöld, mérgező dolognak írják le. Megalapozatlan, savas, és a rosszindulat fûti. R. F. Kuang
7. A gyûlölet a szeretet árnyéka. Hol egyik ott van, a másik bizonyosan követi, és nincs, mi nagyobb hatalommal bírna, mint e kettő elegye.
8. Érjen véget a szerelem, ha már nem tiszta tett, áttetsző lobogás, mint láng vagy forrás. Ha üledéke van, mit felzavar az első olyan pillanat, amelyben már nem tudunk békésen egyesülni valami egyszerûben. Petri György
9. A szeretet élesen lát, a gyûlölet még élesebben, de a féltékenység lát a legélesebben, mert az egyszerre szeretet és gyûlölet.
10. Az önhittség nem illik össze a szerelemmel. Az önhittség önzővé teszi az embert, megkeményíti szívét, megzavarja látását. Az igazi szerelemhez az illik, hogy szerény, alázatos és bátortalan legyen. A legcsekélyebb érintés is fájdalmas számára, minden tekintettől megremeg, bármelyik pillantás a féltékenység vívódásai közé dobja. És csakis a féltékenység óvja meg az embert az oktalan vakságtól, a csalóka önhittségtől. A féltékenység mindig újabb és újabb kérdésekkel ostromol, mindig újabb és újabb válaszokat vár... Féltékenység a szerelem. Liviu Rebreanu