Mindenből megkapod, ami a te részed. És előfordulhat, hogy amikor egyszer innál, már nincs vized, és amikor elhinni kéne valamit, nem hiszed... mert elfogyott a víz és elfogyott a hit, ami a részed volt? Lehetséges-e, hogy ennyi és ennyi nevetés van, és ennyi meg ennyi a sírás a világban... annyi meg annyi a hideg, amit meg kell fázni... az ételnek annyi és annyi a hiánya?

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig mást kapsz - pontosan azt, amire szükséged van. Azt az ölelést, ami megnyugtat, vagy épp a tekintetet, ami felvillanyoz. Az persze már a te dolgod, hogy megtanuld elfogadni azt, hogy meddig tartott, és nem "csak még egy utolsót, csak még egyet, aztán mehet" könyörögni, miközben tudod, hogy semmiből sem kaphatsz többet, csak annyit, amennyit neked szántak. Oravecz Nóra
2. Jöhet bárki, bármit a kezedbe adhat, ha nem vagy elég erős, el fogod veszíteni, mert nem a tiéd. Nem dolgoztál meg érte, nem a te könnyeid vannak benne, és nem téged edzett. Az csak valami, amibe beleülsz, amit elfogadsz, mert nincs más, meg egyébként is ez a könnyebb út. Van, akinek ennyi jut - de csak azért, mert nem hisz magában eléggé, és nem mer szembenézni azzal a kellemetlen érzéssel, ami csak amiatt van, mert fél, hogy valamit rosszul csinál. Legyél te az, aki mer, aki bátor, aki mer hibázni. Oravecz Nóra
3. A hit olyan, mint egy pohár víz. Kiskorodban a pohár is kicsi, úgyhogy könnyû megtölteni. Ahogy öregszel, a pohár is nagyobb lesz, és ugyanannyi víz már nem tölti tele. De a poharat időnként újra kell tölteni.
4. Érzést bárkinek adhatsz. Az nem olyan, hogy aztán elfogy, és nem lesz több. Nem. Annál inkább jobb, minél inkább mersz adni, hiszen visszakapod, és még több lesz belőle. Mélyebb lesz és igazabb - mert megtanulsz kapni. De lehet, hogy nem jön vissza. Te csak adod, meg adod, de nem érkezik az, amit várnál. Az egyetlen dolog pedig, ami kimondatlanul marad, a remény, hogy majd más visszaadja. Az élet, vagy valaki. És tudod, így is lesz. (...) Vedd észre, ha kapod, és fogadd el, engedd magadba. Egyszer pedig eljön majd a nap, amikor adsz, és az adja vissza, akiért a világot kimozdítanád a helyéről anélkül, hogy bárki élete sérülne. Oravecz Nóra
5. Néha úgy kapunk, hogy szinte semmit sem adunk, máskor pedig úgy vesznek el tőlünk, hogy szinte már mindenünket odaadtuk. Nagyon nehéz néha a jót megkülönböztetni a rossztól, a feketét a fehértől, hisz minden oly átlátszó, minden oly kétszínû.
6. Furcsa... az ember azt hinné, hogy amikor szörnyûségek történnek, minden más megszûnik, például pisilni sem tudsz, enni sem és inni sem, de ez így nem igaz. Mintha te és a tested két különböző dolog lenne, mintha a tested elárulna és tovább pörögne idiótán, állatiasan, víz után szomjazva, szendvicsekre vágyva, a mosdóba szaladgálva - mialatt az egész világod darabokra hullik. Lauren Oliver
7. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. Oravecz Nóra
8. Hogy hogyan éled az életed, csak rád tartozik, de emlékezz arra, hogy a szívünket és a testünket egyszeri ajándékként kaptuk. És mielőtt észrevennéd, a szíved kimerül. És ami a testet illeti, eljön az a pont, amikor már senki sem pillant rá és még kevesebben akarnak közel kerülni hozzá. Most éppen sok a bánat, a fájdalom, de ne fojtsd el! Mert együtt jár velük az öröm, amit átéltél.
9. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital. Müller Péter
10. Mindig annyi szeretetet kapsz, amennyire szükséged van, amennyit be tudsz fogadni, amennyire épp nyitva vagy. Szükséged lenne rá, akarnád, nem látod, közben meg ott van körülötted, ott vannak ők, csak nem hagyod, hogy szeressenek, hogy megöleljenek, helyette elüldözöl mindenkit magad körül. Észrevenni azt, hogy mennyire bezárkóztál, nem könnyû... Elfogadni, hogy másra van szükséged, mint amit megengedsz magadnak, sokkoló. (...) Hagynod kell, hogy megkaphasd. Ugyanis minden pillanatban ott van az, amire szükséged van, egyetlen szó, a mosoly, az ölelés, bármi, a te dolgod csak annyi, hogy észrevedd, és elfogadd. Oravecz Nóra