Ugrás a tartalomra
Mindenki szeret magáról mesélni (...). Így csinálnak a sarlatán lélekbúvárok rengeteg pénzt. Ráveszik a pácienseket, hogy menjenek el hozzájuk, s meséljenek nekik mindenféléről. Hogyan estek ki a gyerekkocsiból kétéves korukban, hogy ette az anyjuk a körtét, amelynek a leve narancssárga ruhájára csorgott, hogy húzkodták másfél évesen az apjuk szakállát, és így tovább. A sarlatán pedig közli velük, hogy többé nem fognak álmatlanságban szenvedni, s elkéri a pénzt. A páciens elmegy, ó, nagyszerûen érezte magát, roppantul - s talán még jól is alszik aznap.
Kapcsolódó idézetek
-
Képzeljünk el egy regényt, amiben a hősnő befogad egy idegent, aki nem tud járni, beszélni, de egyedül még enni sem. Õ mégis első látásra beleszeret, eteti, öltözteti és mosdatja, hozzásegíti ahhoz, hogy fokozatosan a saját lábára álljon, rákölti jövedelmének legalább felét, betegségei idején ápolja, többet gondol rá, mint bármi egyébre. Aztán húsz év múlva közremûködik abban, hogy az illető találjon magának egy fiatal feleséget, és vele elkerüljön a háztól. Micsoda balek, igaz? Pedig minden anya ezt csinálja.
Alison Gopnik
-
Nekem muszáj mesélnem és kész. A lényeg: folyton jönnek valahonnan a történetek bele a fejembe, nekem pedig tovább kell adnom őket. Ha nem teszem, lelkileg és fizikailag is megbetegszem.
Böszörményi Gyula
-
Az utazásoknak megvan az az előnye, hogy amikor az ember visszaérkezik, van miről mesélnie, s az is, hogy fáradtságot színlelhet, ha szótlan, és nem akar mesélni.
Artur Heye
-
Kitaláció, értelmetlen mesebeszéd, mint az összes legenda, amiben egy jótét lélek vagy boszorkány teljesíti a kívánságodat. Az ilyen meséket olyan szegény szerencsétlenek találják ki, akik még csak nem is álmodhatnak arról, hogy saját erejükből elégítsék ki számtalan vágyukat és kérésüket. (...) Én ha megkívánok valamit, nem álmodozok, hanem cselekszem.
Andrzej Sapkowski
-
A sarlatánokat (például a tanácsadókat vagy a tőzsdeügynököket) úgy lehet a legkönnyebben felismerni, hogy arról beszélnek, mit tegyél, ahelyett hogy azt mondanák meg, mit ne tegyél.
Nassim Nicholas Taleb
-
Képzeld el, hogy emlékezni fognak rád ezer évig! A dolgok, amiket csináltál, mikor éltél, átnyúlnak az időn és megérintik azoknak az embereknek az életét, akik még meg sem születtek. Ez egy álom. Ezért írnak az emberek könyveket, kezdenek vallást, találnak gyógymódot, indulnak elnöknek. De én... nem akarok nagy ember lenni. Nem érdekel, ha nem emlékeznek rám az elkövetkező ezer évben. Csak annyit kérek, ha átmegyünk az úton, vegyél észre!
-
Amikor kicsi voltam, azt játszottam, hogy királylány vagyok, akit örökbe fogadtak, miután a birodalmat lerohanták a rosszfiúk. Az igazi szüleim, Mr. Király és Mrs. Királyné bármelyik pillanatban értem küldhetik a limuzint. Közel voltam hozzá, hogy hétévesen szívrohamom legyen, amikor apámért egyszer limuzint küldtek, hogy kivigye a reptérre. Tényleg azt hittem, értem jöttek, de nem akartam menni. Apám taxival járt ezután. Kinézek az ablakon. Sehol egy limuzin, egy szekér vagy egy hintó. Most, hogy mennék, senki nem akar elvinni.
-
Hozzád beszélünk a mozgólépcsőn állva, hozzád a drogériában a sorban unatkozva, hozzád, miközben a túlárazott, cukros szart isszuk, amit azért vettünk, hogy valami feldobjon minket, hozzád szélbe kilépve, a kirakatban lógó kettévágott állatok, szakadt sztriptízbárok, kihalt szuvenírboltok mellett elsétálva, hozzád a zuhanyzóban, a buszváróban, félálomban, hozzád, aki élsz és uralkodol ebben az egész kötöttpályás szabadesésben.
Simon Márton
-
Ha valaki valójában fáradt, magányos öregember, és ha talán a saját családja elhanyagolja (...), akkor valaki olyat akar a szívébe fogadni, akit elbûvöl az ő csodálatos nagylelkûsége. (...) Az sokkal érdekesebb. Az ember annyival nagyobbnak érezheti magát... jótékony uralkodónak! Az, aki a jótéteményt kapja, el lesz bûvölve, és ez jó érzés annak, aki ad.
Agatha Christie
-
Tudja, minden attól függ, mit akar az ember az élettől. Az a lényeg, hogy az ember vágyai elég erősek legyenek. Sok embernek van sok pénze, de sejtelmük sincs, hogy mire használják. Végül azután magával rántja őket a pénzcsinálás gépezete. Rabszolgává válnak. Korán reggel elmennek a hivatalba és későig maradnak; nem jut idejük az élvezetekre. És mi a jutalom? Egyre nagyobb autó, ház, egyre drágább szerető vagy feleség, és hadd tegyem hozzá, egyre több fejfájás.
Agatha Christie