- Mindenkiben már az első napon megbízik? - Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne tegyem. - És ha az illető csalódást okoz? - Ahhoz is rövid, hogy megbánjam.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Túl rövid ahhoz, hogy eltaszítsunk magunktól valakit anélkül, hogy meghallgatnánk, amit mondani szeretne.
2. Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan aggódjunk benne. Túl rövid, hogy állandóan attól félj, ki és mit gondol rólad. Rövid, hogy egy helyben tétovázz, hogy gyáva légy, hogy azon agyalj, mi lesz, ha majd nem sikerül. Rövid az élet, hogy olyan emberekre fordítsd, akik nem érdemlik meg, akik fájdalmat okoznak, és akik csak rombolni tudnak. Az élet túl rövid ahhoz, hogy félelemben élj, hogy hagyd, lelökjenek az útról, eltaszítsanak, és megalázzanak. Rövid az élet, hogy állandóan küzdj, és észre se vedd, mennyire szép, amiért élsz.
3. Sosem szabad csak azért meghozni a döntést, mert éppen biztonságban érzed magad a helyzetben. Amellett szabad dönteni, amitől azt érzed, hogy igazán élsz. Az élet túl rövid ahhoz, hogy megbánjunk dolgokat. De ahhoz túl hosszú, hogy állandóan kompromisszumokat kössünk. Lindsey Kelk
4. Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel. Sarah Dessen
5. Hosszú az élet, ha megbánással teli. Egy pillanat egy örökkévalóságnak tûnik, amikor látjuk, hogy mi lehetett volna.
6. - Nem mond igazat, hazudik. Elkövettem azt a hibát, hogy azt hittem, igazat fog mondani, de már tudom, hogy ilyenek az emberek. Hazudnak. - Nem minden ember. Mindnyájunkat érnek csalódások, de muszáj, hogy el tudjuk felejteni a múltat és bízni tudjunk a jövőben. - Abban igazad van, hogy nagyon könnyû belesüppedni a múltba.
7. - Egész életemben azon voltam, hogy mindig mindenkinek megfeleljek. Mégis mindig volt valaki, aki valamiért csalódott bennem. - Tudod, kedvesem, nem véletlen, hogy találkozunk bizonyos emberekkel.
8. Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek, S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek. (...) Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk, S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk. Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk, És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
9. Az élet túl rövid, és túl hirtelen ér véget. Ha ma nem használod ki azt, ami van, holnap lehet, hogy elszakítják tőled.
10. Az emberi élet túl hosszú a szerelemhez. (...) Az egyiknek mindig túl sokáig tart. A másik pedig hoppon marad, azután csak ül, és bámul maga elé. Úgy bámul, mint aki meghibbant. Erich Maria Remarque