Mindenkit az álom kerül, az álom mindenkire rászáll. Örök álomról álmodik az illatos esti virágszál, álmodik a fû és a kő, a holdban álom leskelődik... És mégis az egész világ az álom ellen készülődik: nézd, a sivító csecsemő az álom ellen született meg, az álom ellen dübörög ágyúja a bús hadseregnek, az álom ellen szalutál a tábornok s vitézlő káplár...

Kapcsolódó idézetek

1. Minden, mi van e bús világon, Álomba ködlő furcsa álom. Edgar Allan Poe
2. Az álmok teli vannak szellemekkel! Álmokból, halott álmokból, elveszett álmokból, rossz álmokból születettek, álmokból, amelyek szûk kis körökben járnak körbe-körbe, külön csapást vágnak maguknak a világ szövetében, és nem tágítanak belőle. Mark Lawrence
3. Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig. Friedrich Schiller
4. Minden gyerek álmokkal a szívében születik. Ezek nem csupán olyan álmok, amelyeket éjszakánként álmodunk, hanem olyanok is, amelyeket későbbi életünk során megvalósítunk. Boldizsár Ildikó
5. Minden ember álmodik, de nem egyformán. Azok, akiknek álma elméjük sivár éjjeli zugában születik, reggel arra ébrednek, hogy az egész csak egy hiú ábránd; ámde a nappal álmodozók veszedelmes emberek, mert esetleg nyitott szemmel is eljátsszák álmaikat, hogy megvalósítsák őket. Thomas Edward Lawrence
6. Minden ember egy álommal kezdi az élet nagy kalandját - arról álmodik, mit akar elérni egyszer. Rengeteg akadállyal találkozik majd az úton. Ezek némelyeket megállítanak, míg mások tovább küzdenek.
7. Születni kell újra meg újra, Indulni kell a háborúba, És harcolni kell, Meghalni és szeretni még nem elég. Születni kell minden nappal újra, Álmodni azt, ami nem válhat valóra, És harcolni kell, Meghalni és szeretni még nem elég. Republic
8. Ha álom csak az élet, Egyszer mindenki felébred Egy tiszta hajnalon, Várja borzalom Vagy irgalom. Ákos
9. Az álom ilyen olykor, ilyen gyilkos, ilyen reménytelen, ilyen riasztó, hogy nyöszörögni kell tőle és sikoltani, míg fel nem rázzák az embert. Szabó Magda
10. Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe, Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe, Megrezdûl a lomb... s a bánat árja felzajdúl bennem, S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem...