Mindent, ami emberileg lehetséges, átéltek már. Semmi, ami itt a földön történik velünk, legyen bármilyen súlyos vagy kedvező is, nem új. De az, amit érzünk, mindig új, mert minden ember egyedi, ahogy egyazon fa minden levele is egyedi. Az ember ugyanazon a táptalajon osztozik a többi emberrel, de másképp táplálkozik belőle.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig gondoljunk arra, hogy falevél vagyunk az emberiség fáján. Nem élhetünk a többiek nélkül, nem létezünk a fa nélkül. Pablo Casals
2. Minden ember önálló, megismételhetetlen egyéniség, s mint ilyennek, önmagának kell megtalálnia a saját útját. Meg kell szenvednie a kudarcait, és meg kell élnie az örömeit, hogy rátalálhasson arra az útra, amelynek végén azt mondhatja, érdemes volt élni.
3. Feltételezzük, hogy minden élményünk a miénk, hogy különlegesek vagyunk, és a tapasztalataink egyediek. De minden gondolat, amit valaha is gondoltunk, minden, amit mondtunk, minden alkalommal, amikor megleptük magunkat egy új élménnyel vagy ötlettel, minden emlék, amit létrehoztunk, minden történet, amit hallottunk, elmeséltünk vagy részesei voltunk, mind megtörtént már korábban is. Valahol, valamikor, valaki részesült ugyanezekben az élményekben, anélkül, hogy tudnánk egymásról. Danny Wallace
4. Mind egyedinek születtünk, a tapasztalataink által változunk és formálódunk. Mindannyiunkból lesz végül valaki.
5. Ahány ember van a földön, annyiféle bánásmódot igényelnek, illetve megvannak a maguk szükségletei. Amire nekem van szükségem, az nem jobb vagy rosszabb - csak másmilyen. És nem mindenki tudja megadni azt, ami nekem kell egy kapcsolatban.
6. A fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyû nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött. Réczey Kata
7. Mindannyian változunk. (...) Mindannyian különböző emberek vagyunk az életünk során. És ez így van rendben, ez így jó, tovább kell lépni, csak emlékezz közben mindazokra az emberekre, akik egykor voltál.
8. Azt hiszed, olyan sokban különbözöl tőlem, vagy akár ettől a fától? Ha erősen figyelsz, akkor te is hallhatod, hogy minden élőlény együtt lélegzik, érzed, ahogy minden növekszik. Mindannyian együtt élünk, még ha sokan nem is úgy viselkednek. Ugyanaz a gyökerünk - mind ugyanannak a fának az ágai vagyunk.
9. Minden ember - tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hûvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez - életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez - ha csak egyetlenegyszer is - olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
10. Az ember azonban nem csupán önmaga, hanem egy olyan egyszeri, egészen különös, minden esetben fontos és figyelemre méltó pont, melyben a világ jelenségei keresztezik egymást - csak egyetlenegyszer és soha többé úgy, ahogy épp akkor. Ezért fontos, örök és isteni minden ember története, ezért csodálatos és minden pillanathoz méltó minden ember, ameddig csak él. Hermann Hesse