Mindig a reggel az a napszak, amikor az ember kulturális relativizmusa súlyos megpróbáltatásokat él át. Ebben az órában mindannyian xenofóbok vagyunk. Ez a masszív előítéletek és a rendkívüli érzékenység ideje. Azt a látványt, hogy mások nagy mennyiségû rizst és fokhagymát lapátolnak be reggelire, mindig nehéz elviselni. A vidám nagylelkûség, amivel felajánlják, hogy megosztják a külföldi utazóval, bármikor máskor megnyerő lenne. Reggel azonban ez rosszkedvûvé és barátságtalanná tesz.

Kapcsolódó idézetek

1. Reggel mindig naivnak érezzük az alkonyat kételyeit. Leonyid Leonov
2. Hétfő reggel volt. Az a fajta hétfő reggel, aminek nehéz nekikezdeni. A legnehezebb otthagyni a meleget a takaró alatt, és megtenni az első lépéseket a kihûlt szobában. Ágyban kéne maradni. De ez csak egy kósza gondolat, vágyakozás, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató nyújtózkodás marad. Az ember felkel, szétdobja az ágynemût, hogy még véletlenül se jusson eszébe visszabújni, és ezzel a kényszerû elhatározással kezdetét veszi a reggel. Schäffer Erzsébet
3. Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyûg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyûg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Õ. Létezik ilyen reggel. Csitáry-Hock Tamás
4. Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyûség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerûtlen reakció. Tahar Ben Jelloun
5. Jön a reggel, mint az influenza, nem mentegetőzik ‒ utálom a nappali fény ízét utazáskor. Kayla Czaga
6. Ebben az országban (...) az emberek nem tudják értékelni a reggeleket. A vekker erőszakos hangjára ébrednek, amely úgy vágja ketté az álmukat, mint a fejszecsapás, és azon nyomban belevetik magukat az örömtelen lótás-futásba. Hát mondja, miféle nap lesz az, amelyik ilyen erőszakos módon kezdődik! Mi vár azokra az emberekre, akiket az ébresztőóra minden áldott reggel kisebbfajta elektrosokkal térít magukhoz! Napról napra egyre jobban hozzászoknak az erőszakhoz, és egyre jobban elszoknak az örömtől. Higgye el nekem, hogy az emberek magatartását a reggeleik szabják meg. Milan Kundera
7. Az ember néha arra ébred föl reggel, hogy minden ellen lázadozik. Semmi sem jó. És aznap vagy azokban a napokban, amíg csak ki nem keveredik belőle, moralista lesz. Alberto Moravia
8. A reggelek számomra mindig olyan reményteliek! A reggel egy tiszta lap, egy új kezdet, amikor még bármi lehetséges. Scott Christian Sava
9. Mindannyian a környezetünk hatásainak rabjai vagyunk. Ti itt mind a világnézeteteket jelen pillanatban nagyobbrészt aszerint formáljátok, amit a társaitoktól, de még inkább a szüleitektől láttok. Ha rasszista szülők mellett nőttök fel, ezt hozzátok magatokkal, ha homofób szülők mellett, akkor azt. Persze előfordul, hogy a családi berögződések épp ellentétes hatást váltanak ki. Az üdvözlendő. Kovács Krisztián
10. Ha minden egyforma, akkor nem lehet választani! Olyan jó volna, ha reggel, mikor felkelek, eldönthetnék dolgokat! Lois Lowry