Mindig azt érezzük, hogy csak egy embert szerethetünk a világon, aztán találunk valaki mást, és nem is értjük, miért ijedtünk be annyira korábban.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig így érzed, hogy csak egyetlen embert tudsz szeretni a világon. De aztán találsz valaki mást, majd pedig őrültségnek fog tûnni, hogy valaha is aggódtál emiatt.
2. Félünk a szenvedélytől, s csak nevetünk a túl heves szerelmen, s azon, ki túlságosan szeret. Mégis, olthatatlanul vágyjuk az érzést. Jeanette Winterson
3. Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk. Eleanor Roosevelt
4. Nevetséges, hogy mennyi meggyőző okot találunk arra, hogy ne engedjük meg magunknak, hogy szeressük a másikat: félünk a szenvedéstől, attól, hogy egy napon majd elhagynak bennünket. Pedig mennyire szeretjük az életet, holott tudjuk, hogy egy napon elhagy bennünket. Marc Lévy
5. Nehéz megmondani, mikor és hogyan fogjuk elveszíteni azt, akit szeretünk. De szomorú lenne, ha azért nem engednénk meg magunknak, hogy szeressünk, mert félünk a másik elvesztésétől. Nora Roberts
6. Rejtélyes dolog a szerelem. Azt se tudjuk, mit akarunk, és egyszer csak ránk talál.
7. Amikor egy új valaki felbukkan az életedben, előbb megszereted, de aztán mindig történik valami, és te újra egyedül maradsz. Ami nem is lenne baj, de te ezzel újra megerősíted magadban, hogy téged nem lehet szeretni. Oravecz Nóra
8. Élvezem, hogy sohasem tudom, mit hoz a következő pillanat (...). És mégis, sok emberben éppen ez az érzés kelt állandó szorongást. Agatha Christie
9. A félelem ragályos, az állandó rettegés, hogy soha nem találunk olyan partnert, aki életünk végéig mellettünk marad. És e félelem nevében bármire képesek vagyunk, arra is, hogy beérjük valakivel, aki nem a legmegfelelőbb választás, de meggyőzzük magunkat, hogy ő az igazi, az egyetlen, akit nekünk szánt a sors. Paulo Coelho
10. Folyamatosan figyelem az embereket, meg kell értenem valakit, mielőtt megbízom benne. Épp ezért az egyedülléttől sem félek. Egyedül jövünk a világra, egyedül megyünk el, ha nem tudunk magunkra támaszkodni, akkor el vagyunk veszve.