Mindig mindenki megfizet a bûneiért. Csak valakinek a halálakor nyújtják be a számlát, és van, akinek még életében. De ahogy a bûneink, a jótetteink sem merülnek feledésbe, csak azokra kevesebben emlékeznek.

Kapcsolódó idézetek

1. Ki tudná megmondani, melyik a bûn, és melyik a jótett. Végeredményben élni muszáj, azért teszünk mindent, hogy megmaradjunk. Majd lesz idő számot adni cselekedeteinkről, amikor bezárul a nagykapu, addig hiába fogadkozunk, amit ma megbántam, holnap úgyis újrakezdem. Lakatos Menyhért
2. Mindannyian bûnhődni fogunk, akárhogy is alakul. Az az élet egyik törvényszerûsége, az emberek bûnhődnek. Bûnhődnek, amiért jók voltak, bûnhődnek, amiért rosszak voltak. John Hoyer Updike
3. Az elkövetett bûnöket nem lehet meg nem történtté tenni. Azzal, hogy elkezdünk jót tenni, nem kapunk felmentést múltbeli dolgainkra. Olyan ez, mint amikor felgyûlnek a sárga csekkek: ha befizeted a legújabbakat, azzal még a régiek ott maradnak kifizetetlenül. Csak egyetlen módon szabadulhatunk meg a felgyülemlett bûnszámláktól: ha Isten maga rendezi az adósságunkat, issza meg a mérgezett poharat, és veszi magára a bûneink tragédiáját. Reinhard Bonnke
4. A bûn olyan, hogy csak akkor válik bûnné, ha valaki elmondja. Amíg senki nem tud róla, addig olyan, hogy nem történt meg. Hiába vannak a bûnnek vesztesei, akik magukban hordozzák ennek a bûnnek az emlékét. Egyedül még a bûn sem bûn. Háy János
5. Elfelejtjük bûnünket, ha meggyóntuk valakinek, ám az illető általában nem felejti el. Friedrich Nietzsche
6. Az élet mindig benyújtja a számlát. Mindenki azt kapja vissza az élettől, amilyen előjelû energiát belefektetett. Ha döntően negatívat, kevélységet, fösvénységet, bujaságot, irigységet, torkosságot, haragot, jóra való restséget - akkor ennek megfelelő lesz a vég is. Ezek nem pici, bagatellizálható sztorik, hanem nagyon súlyos gyilkolások. Csernus Imre
7. Az emberek is fizetnek minden tettükért. Ha másként nem is, hát úgy, hogy együtt élnek a következményekkel.
8. Elmúlnak majd a rossz napok. Elmúlik majd a fájdalom, ahogy minden más is. De hogy múlik el? Emberek vagyunk. Idővel elfelejtjük. De a bûneink néha nagyobbak, mint az emlékezetünk.
9. A múltat nem lehet elfelejteni, kitörölni. Úgy tenni, mintha nem lenne az életünk meghatározó része. Mert egyszer úgyis utolér minket. A múlt olyan, mint egy gennyedző seb, amit hiába fáslizunk be, az anyag alatt egyre csak rothad, bûzlik, váladékozik, mert nincs kitisztítva, s ezáltal megállíthatatlanul végigfertőzi az egész testet. S amikor végre észrevesszük a sebet, amely régóta ott volt, de megpróbáltuk egyre csak elfedni és tudomást sem venni róla, már késő. Addigra haldoklunk tőle. Megmérgezte a testünket és a lelkünket. Az életben mindennek ára van. Minden döntésnek, minden kimondott szónak, minden cselekedetnek. És minden összeadódik. Aztán egyszer, éppen akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá, és azt hisszük, megúsztuk, eljön az elszámolás ideje. És akkor meg kell fizetnünk bûneinkért.
10. Azt gondoljuk, hogy bûneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik - mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.