"Minket az állam fizet, tehát azt mondjuk, amit az állam akar, a közönségnek pedig azt kell akarnia, amit az állam nyújt." Én eddig azt hittem, ilyet csak ironikusan lehet mondani, de hiába kerestem valami cinkosságot a főnök tekintetében, nem volt. Komolyan gondolta.

Kapcsolódó idézetek

1. Eléggé bizarrnak és tragikusnak tartom, ahogy a társadalom ránk erőlteti, hogy megmondjuk, ezek vagyunk, ilyenek vagyunk, csak azért, amilyen munkát végzünk. A kérdés, "mit csinálsz", valójában azt jelenti, miért kapsz fizetést, és nem a személyiséged jellemzésére szolgál. Minden más "hobbi". Ám a hobbi is olyasmi, amivel foglalkozol és ami vagy. Csak azért, mert nem kapsz érte pénzt, nem jelenti azt, hogy nem csinálod. Rose McGowan
2. Attól lesz jó egy termék, ha igényes a vevő. A vevő pedig akkor igényes, ha ő fizeti meg a terméket. Ezért szeretek inkább a vevők pénzéből, mint az államéból élni.
3. Az állam, vagy ha úgy tetszik, a társadalom felől érkező elismerésnek mindenképp morális tartalma, üzenete van, kellő komolysággal, méltósággal illik fogadni, mint minden intézkedést, amely az alkotói munka állami megbecsülését jelzi. Bodor Ádám
4. Mire törekszik az állam? - Hogy lehetőleg rend legyen - akármilyen áron -, hogy rá lehessen mondani valamire, ami csak látszat, hogy az rend. Füst Milán
5. A közönség szeretetét, bizalmát nem elég megszerezni, meg is kell tartani. Ha valakit megszeret a közönség, akkor ő ezekért az emberekért felelősséggel tartozik. Nem ringathatja magát abba a hamis illúzióba, hogy igen, én ezt megérdemeltem, nekem ez jár. Halász Judit
6. Várhatnánk a General Motors következő reklámját, amelyben saját autóik hibáit részletezik, és a versenytársaik által gyártott jármûvek erényeit dicsérik. Vagy várjunk talán a McDonald`s színes szórólapjaira, amelyen eltömődött artériákat mutatnak? Ha így tennénk, hiába várnánk. Hasonlóképp, mit várunk, milyen fényben fogja beállítani magát az állam, amikor ő tanítja a gyermekeket? Talán elvárnánk a kormány által fizetett tanároktól, hogy nyíltan beszéljenek az államhatalom gyökeréről, amely az erőszak kezdeményezése törvényesen lefegyverzett polgárok ellen? Talán azt várnánk tőlük, hogy nyíltan és őszintén beszéljenek jövedelmük forrásáról, amely az adó, amit erőszakkal ragadnak el a diákjaik szüleitől? Vajon elvárnánk, hogy ugyanezek a tanárok arról beszéljenek, miként nő folyamatosan az állam hatalma az érdekcsoportok szüntelen nyomásán és kapzsiságán át, akik mohóságuk erőszakos kikényszerítésének költségeivel azokat az adófizetőket akarják terhelni, akiken élősködnek? Természetesen nem. Stefan Molyneux
7. Van itt valami furcsa (...), hogy amit csinálunk, arról azt hisszük, hogy jó. És ami boldoggá tesz bennünket, az nem a mi érdemünk, és ami másokat boldoggá tesz, ez se a mi érdemünk. Van bizonyos jellem, amelyet az emberek szeretnek, és kívánkoznak utána, és van, amelyiket nem szeretnek. Az ember csak igyekszik feléje, és elfogadja a következményeket... Herbert George Wells
8. Én a közönségnek hiszek, hogy az előadás végén hogyan fogadja az előadást. Ha nagy a siker, akkor hiába irkál nekem bármiféle kritikus, hogy milyen hibákat követtem el meg miről kellett volna szólnia a szerepnek. Reviczky Gábor
9. Az írókban él az igény, hogy kimondjanak dolgokat, és ez az idiotikus foglalatosság arra ösztökéli őket, hogy úgy emeljék fel a szavukat, hogy közben nem lehetnek biztosak benne, hogy bárki is hallgat rájuk. Ennek ellenére mi felszólalunk. Ehhez az íróknak joguk van - a társadalom pedig eldönti, hogy meg akar-e hallani bennünket. Ljudmila Ulickaja
10. Az állam (...) azért rossz gazda, mert az állami tulajdonú vállalatoknak, pénzintézeteknek, egyebeknek nem a gazdálkodás a dolga, hanem a központi gazdaságpolitika végrehajtása. Nyereségükkel nem azt teszik, amit akarnak - jórészt befizetik az államkasszába -, ám veszteségüket is az állam tünteti el. Forrásaikat - vagyis azt a pénzt, amiből élnek, felújítanak, bért fizetnek, miegymás - ugyancsak az államtól kapják. Béralapjuk, felszerelésük, ingatlanjaik az állami tulajdon része. Ebből következik, hogy céljuk nem a minél kisebb ráfordítással elért optimális nyereség, hanem igazodás a központi irányvonalhoz. Ilyen értelemben az állami intézmény puszta eszköz az állam kezében. És akkor még semmiféle korrupcióról, nepotizmusról nem beszéltem.