Mint mindig, ezúttal is jól érezhetőn elfordult bennem egy kulcs, de ezúttal utáltam a kulcsot, utáltam, hogy bármi felé megnyílok.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életem tele volt kulcsokkal. Lakáskulcs, biciklizár és egy rakás más kulcs a munkához. Korábban sose gondoltam bele, de egy idő után lassan zavarni kezdett. Nem akarok egy olyan helyen élni, ahol mindent kulcsra kell zárni, és elgondolkoztam rajta, miért választottam azt, hogy olyanok között éljek, akikben nyilvánvalóan nem bízom. Mark Boyle
2. Elfogadtam, hogy az életem része a félelem - különösen a változástól való félelem... És tovább haladtam előre, bármennyire is azt zakatolta a szívem, hogy forduljak vissza. Erica Jong
3. Utáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát. Gyûlöltem, hogy meg tudott csókolni, hogy ilyen egyszerûen be tudott zárni. De a legjobban azt gyûlöltem, hogy el tudta érni, hogy akarjam őt.
4. Rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva mûködöm. Fordítva látom a világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.
5. Régen azt hittem, el kell engedni avulni, kopni, ami el akar, el is engedtem, hiba volt, most jönnek vissza tönkremenve, sorban, de hát én ugyanaz maradtam. Kemény István
6. Utáltam hazudni. Szinte mindig tudtam, hogy más mikor hazudik, ezért úgy éreztem, mintha nekem is hatalmas betûkkel fel lett volna írva a homlokomra, hogy "HAZUG". Charlaine Harris
7. Mindig azon az ajtón kopogtatunk, ami nem nekünk akar kinyílni, mindig az előtt az ajtó előtt ácsorgunk, amihez elfelejtettük a bekívánkozó szavakat. Kőrösi Zoltán
8. Mindig is éreztem, hogy nem lehetek egyszerre jó ember és az ellenük küzdő. Ha jó lennék, legyőznének. Feltéve, ha nem találok érdekesebb indokot a jóságra. Anne Rice
9. Akartam jó lenni, de nem ment, rájöttem, hogy nem lennék szabad. Akartam más lenni, de jobb így, bezárt szívem legyen szabad! Pokolgép
10. Ma reggelre beletörődtem, hogy meg kell adnom magam. Az eszem még mindig tiltakozik, de minden, ami az eszemen kívül van bennem, a szemérmetlen érzékeim, az erőszakos idegeim... minden hozzád hajszol. Szilvási Lajos