Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.

Kapcsolódó idézetek

1. Nézz le rám, egy őrültet fogsz látni. Nézz fel rám, az uradat fogod látni. Nézz a szemembe, és meglátod önmagad. Charles Manson
2. Ki helyett szeretsz te engem? Mondd, kit látsz te bennem? Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál: Ákos
3. Láttam jót és rosszat, Ostobákat, megváltókat, Szépet és csúfat, Hidd el, nekem nem sok újat Mutathat vagy mondhat A sok "okos", nagy megfejtő, Mindent végigjártam, Kerestem és megtaláltam.
4. Gyógyítsd be sebeimet, Újítsd meg szívemet, Tépd szét a köteleket, Szeretetet, békét adj nekem, Életem, szeretetem, vágyaim, Szükségleteim, szenvedélyem, Erőm, hibáim, Bûnöm, barátaim, Ellenségeim, családom, Mindenem... mostantól a tied.
5. Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!
6. Ismertem jót és rosszat, bûnt és erényt, helyest és helytelent. Ítéltem és ítéltettem. Megéltem születést és halált, örömöt és bánatot, mennyet és poklot, és végül felismertem, hogy mindenben ott vagyok, és minden ott van bennem. Hazrat Inayat Khan
7. A barátom vagy, a lelkiismeretem, a segítségem. Láttad bennem a fényt, amikor én csak sötétséget láttam. Megmentettél a kétségbeeséstől.
8. Voltam szolgád és királyod. Voltam kóród és virágod. Voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben. Voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod. A halálod az életed, mondd, mid nem voltam még neked?
9. Fájdalma az én szenvedésem is, megkönnyebbülése a reménységem, haragja a büntetésem, hálás tekintete a jutalmam. Charlotte Bronte
10. Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom!