Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom!

Kapcsolódó idézetek

1. Még előtted az egész élet. Csak egyetlen dologra kell emlékezned. Emlékezz rá, milyen erős vagy nap mint nap, mert ennek sosem lesz vége.
2. Az enyém vagy (...). Az enyém, ahogy én a tiéd vagyok. Ha meghalunk, hát meghalunk. Mindenkinek meg kell halnia (...). De előbb élni fogunk! George R. R. Martin
3. Hogyan is felejthetnélek el, amikor a szívemben élsz? Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az, aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed.
4. Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna. Stephenie Meyer
5. Nem mondok le rólad... mert az életéről nem mond le az ember. És te az Életem vagy. Nappalom és éjszakám, boldogságom és fájdalmam, nevetésem és könnyem. Minden te vagy. (...) Mindened kell. Te kellesz, Kincsem. Elmondhatatlanul. Lemondhatatlanul. Csitáry-Hock Tamás
6. Amit megőrzök, abban halandó vagyok. Amit megosztok, abban múlhatatlan vagyok. Amiről lemondok, abban halhatatlan vagyok. Amit feláldozok, abban örökkévaló vagyok. Puzsér Róbert
7. Te vagy az egyetlen dolog, amit örökké látok, a szerelemben, a szavaimban és mindenben, amit teszek. Semmi mást nem látok, csak téged.
8. Az emlékezet. Az az életünk egyetlen mércéje. Ha nem emlékeznek ránk, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Miután meghalunk és örökre elfelejtenek, mondhatjuk, hogy talán meg sem történt az életünk. A boldogság és a bánat mind semmivé foszlik. És szeretnénk azt hinni, hogy ha nyomot hagyunk a világban, ha beírjuk a nevünket a történelembe, és minden eljövendő nemzedék hall majd rólunk, ha adunk valamit a világnak, ha a belünket is kidolgozzuk, vagy ha valami igazán különlegeset csinálunk - akár negatív értelemben is -, akkor halhatatlanná válhatunk.
9. Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Wass Albert
10. Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója. Robert Anthony Salvatore