Mosolyogva gyönyörködött a lány arcában. Milyen meghatóan ártatlan ez az arc! Ha ránéz, mindig úgy érzi, őbelé is átárad a tisztasága, megtisztítja minden szennytől, s valami földöntúli ragyogást áraszt köréje, amely oly hûvös, lágy és bársonyos, mint a csillagok fénye.

Kapcsolódó idézetek

1. Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, s nézni kezdtem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörûbbnek láttam az arcát, mint tegnap este: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása. Háttal ült a fehér függönnyel takart ablaknak; a függönyön átütő napsugár szelíd fénnyel öntötte el sûrû aranyhaját, szûzies nyakát, szép hajlású vállát, gyengéden nyugvó kis mellét. - Ránéztem - s milyen drágának és közelinek éreztem! Úgy tûnt fel nekem, mintha régóta ismerném, s nem ismertem volna semmit, s nem is éltem volna a mai napig. Ivan Szergejevics Turgenyev
2. A férfi boldogan állapította meg, hogy a lányból sugárzik a belső szépség, nyugalom és elégedettség, az a fajta önbizalom, amit az igaz és viszonzott szerelem kelt. Megfoghatatlan, de erős érzékiséget sugárzott: rózsás az arca, kielégült a mosolya, tágra nyílt szemében a bizonyosság. Ezt a pillantást minden férfiember felismeri.
3. A lány némán ült mellettem; az ablakon keresztül fények és árnyak vetültek az arcára. Olykor ránéztem, és újra eszembe jutott az első este, amikor megismertem. Az arca most komolyabb volt, egy kissé idegenebb, mint az imént, de nagyon szép - igen, ez volt az az arc, amely akkor megragadott, és azóta sem eresztett el. Valami nyugalmas titkot sejtetett. Erich Maria Remarque
4. Tökéletes arcvonások, ropogósan göndörödő aranyszőke haj, magas, csodálatos formájú alak! És úgy járt, ahogyan istennőhöz illik, megerőltetés nélkül, mint aki úszik, és csak jött, egyre közelebb. Egy pompás, lélegzetelállítóan szépséges lány! Agatha Christie
5. Felém fordította az arcát. Mosolygott, a szája keskeny résre nyílt, megcsillant a fogsora, rám függesztette kerekre nyílt szemét. (...) Sosem fogom elfelejteni, hogyan hajolt aztán felém, hogyan lett kifejezővé az arca, hogyan lepte el a lágyság, a gyöngédség és a felfénylő csend, mintha kivirágzott volna - sosem felejtem el, hogyan csillant felém az ajka, hogyan közeledett a szeme az enyémhez, hogyan nézett rám kérdőn, komolyan, tágra nyíltan és csillogón, és hogyan hunyta le aztán a szempilláit, mintha megadná magát. Erich Maria Remarque
6. Téged minden alkalommal tökéletesnek látlak. Ragyogsz, és a fényed mindent felmelegít, a mosolyod pedig elûzi a fárasztó stresszes gondolatokat. John Cure
7. Láttam már szép, fiatal lányokat, ártatlan gyermekeket mosolyogni, de így, ilyen romlatlan jósággal, félénk csodálkozással soha senkit. Ez a mosoly maga volt a hibátlan emberi jóság.
8. Egy lányban mindig van valami tisztaság, a gyerekkor tisztasága. Jeffrey Eugenides
9. Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.
10. A tiszta embernek van valamiféle szerzett szépsége, valami maszk nélküli belső ragyogás, ami mindent vagy kigyújt, vagy tökéletesen megmagyarázhatatlanná tesz körülötte. Harti bája nem a születéséből fakadt, vonásait a tragédiák tették éretté. Ahogy sötét szemeibe a fekete tussal a ragyogást belefestettem, megértettem, hogy a múlt ellenére gyermeki tisztaságát örökre megőrizte.