Most mondd: ha már csak egymást öli két ember, nem jobb, ha válik, mint valami vétlen bûn örökét hurcolni mindhalálig, mikor a végső perc mécseseként egy gyûlölt arc világlik?

Kapcsolódó idézetek

1. Jobb, ha a bûnös él és vezekel, mint ha meghal, és megmenekül a bûnhődés fájdalmától.
2. Nem jobb, ha egy ártatlan embert akasztanak fel, aki egyenesen a mennybe megy, mint egy bûnöst, aki egyenesen a pokolba jut?
3. Összetartozik-e két ember? Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hûség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára. Ha az utóbbi: azonnal válni kell. Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot. Minden út "erkölcsös", amelyik fölfelé vezet. S "erkölcstelen", ha a mélységbe visz. Müller Péter
4. Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tûri Balsorsa minden nyûgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? William Shakespeare
5. Azt tartják (...), hogy vétkeink ára a halál. De előfordul, hogy fényûzés az ára. Nem tudom, melyik az elviselhetetlenebb. Távol a meghitt családi élettől, melynek valódi értékét csak akkor érti meg az ember, ha vissza már nem vezet út. Agatha Christie
6. Jobb, ha bizonyos bûnök egy idő után elévülnek, mert az üldözésük akkor már több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Mérő László
7. Légy őszinte, tiszta, bátor. Adj példát. Szemvillanás csak, s kész a bûn, és az örökre tart, örökre büntet, öngyilkos haraggal, és összetöri az emlékedet, téged. Kosztolányi Dezső
8. Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbûnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bûn előbb van, a bûn a szándék. Márai Sándor
9. Van, mikor üdvözítőbb halni, mint kapaszkodni az életbe, ami becsület nélkül semmit sem ér, ami bûntől szennyezve pusztán csak gyötrelem.
10. Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bûn, és ha van bûnhődés, jár-e mindenkinek a bûnök bocsánata is?